Most biztos sokan értetlenkednek azon, hogyan maradhatott ki a listából a sör. Erről a korszakról már annyira homályosak az emlékeim, hogy szinte kiskanállal kell kapirgálni a porszemeket a sivatagban mire beugrik valami. Valami olyasmi lehetett, hogy valaki marha nagy üzletet látott a házilag készíthető sörben. Sokan beugrottak ebbe is, világválság hol volt még akkó, ugyan már! Rendszerváltás utáni szociális stressznövekedés, kiutak keresése, félelem az áremelkedéstől stb., 'szta zemberek ráharaptak. Kiszacskó port kellett felönteni vízzel, és napokig érlelni a panelházak erkélyén vagy beépített (szesz-)szekrényei mélyén. Ja még a pillepalackok is akkoriban kezdtek elterjedni! (úristen ezelőtt üvegből itta a hülyegyerek a kólát!) Szóval felöntötték vízzel, kavarták, kutyvasztották a zavaros sárga trutymót, habzott orrba-szájba, "csak kiköpni lehetett", s mégis, ennek ellenére sokan próbálkoztak, gyanítom többen nem csak egyszer tesztelték pancsolási tudományuk. Mi csak egyszer próbáltuk, de annyira ganéra sikerült, hogy pár korty horrorisztikus kóstolót követően sorsa megpecsételődött: kuka, azaz budilefolyó. Örökre.
Valamikor még '94 környékén lehetett, hogy megjelent a helyi abc-ben egy újabb piakülönlegesség. (Érdekes, hogy a beszerzők itt olyan jó munkát végeztek, hogy mindig találtak valami egzotikus újdonságot.) Ez pedig jelen esetben a Svédországból importált papírdobozos vodka képében öltött testet. Zseniálisan be lehetett csempészni minden olyan bulihelyre (pl. akkó még diákszigetre), ahol motoztak a bejáratnál. Sok lúzer fanyalgott ezen is, hogy papírdoboz, há' mi az? tej? ja, húzd meg öcsém! külföldiül hogy van a tej? hülyegyerek. Na erről ennyit, lényeg, hogy minőségi pia volt, papírdobozos áron. Sajnos hamar kifogyott a készlet, talán több volt a lúzer fanyalgó és inkább vettek nyírség vodkát. Azt csak egyszer próbáltam, s egy találó mondás jut eszembe róla: "ittam már jobbat is..., de szarabbat még soha!"
Kotyvasztásra visszatérve: középiskolás csírák voltunk, amikor rumpuncson túl, de még a mixelési álmok bűvöletében elhatároztuk, hogy koktélpartit szervezünk. Persze a koktélokhoz sokféle alapanyag kell pl.: vodka, triple sec, pezsgő, tiszta szesz, aromák, borok, üdítők, s ezeket igyekeztünk beszerezni, persze a barna- meg szőkekólát csak minimális mennyiségben. A buliszervezés nem egyszer fulladt már kudarcba, mert a meghívottak nagy része el se jött, de mindegy lényeg, hogy az anyagok megvoltak a felhőtlen jókedvhez. Arra persze nem gondoltunk, hogy ha az ember megiszik egy vagy kétféle koktélt, mi fog történni a harmadik, negyedik, netán ötödikféle kotyvalék után. Belecsaptunk a levesbe, kutyultuk a cuccot, de hát normális piát is kéne inni nem csak töményet vederből. És lőn. Panellakás hatalmas káoszban, emberek totális leépülésben, bűz, gané, amit el lehet képzelni. Ja és a megmaradt p-i-a-h-e-g-y-e-k. Lehet, hogy ekkor keletkezett a szesszekrény?? Ááá, teljesen kizárt, keletkezése ezeknél korábbra tehető. Majd nyomozok még ezügyben.
2008. november 20., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Hát baszod! És hoty kerrűt a kapa a lábdobbba?
Ideje lenni leporolni a berúgós mellényt, oszt neki vágni a kocsmatúrának!
És mi van a Gines korszakoddal? (Marine Dry Gin), egybűl a palackból, hogy ki ne szabadulhasson a szellem!
De az se vót egy rossz koktél, hogy amikó, hát meg olyan, hogy M-ék elfelejtették kimosni az étolajos kannábúl a zolajat, csak rája engedték a bort ami mixelődött a maradék olajrészecskékkel, és olvadt gumi sűrűségű ganajt eredményezett, hogy még Totya sem bírta lecsurgatni a gigáján!
Írhatnál egy koktélos könyvet! Tutttttttti siker!
Megjegyzés küldése