Eine marha allé á Englaland

Pár napja tágra nyitott szemmel járok-kelek, de eddig mindhiába: semmilyen sérelem nem ért, felháborító vagy kiborító dolgot nem tapasztaltam, ami némi hőbörgésre sarkallott volna. Ennek örömére elmesélem egy élménygazdag berúgásom történetét.Egy napfényes nyári szombaton egy angol falusi kocsmában ingyenes grillpartit rendezett a thaiföldi tulaj. A délben kezdődött buli jól indult, egymás után gurultak le a sörök, csúszott rá a grillezett csirkehús, a mindenféle keleti saláta, meg köretek, felesek. Ekkor ettem életemben először és utoljára egy szép nagy falatnyi frissen reszelt gyömbért. A hatás minden képzeletet felülmúlt (a csilipaprika ehhez képest fosnudli), s eme nem túl vidám közjátékkal a helyieket sikeresen elszórakoztattam egy pár másodpercig, míg a krákogástól meg prüszköléstől majdnem megfulladtam a helyszínen. Ezek után természetesen csak újabb sörökkel lehetett csillapítani az izgalmakat, amire a karaoke-parti miatti lámpaláz leküzdéséhez is szükség volt. Szólt a Beatles, az ABBA meg miegymás trutymó, a helyiek meg dőltek a röhögéstől. Marha kelet-európai milyen nyelven karattyol? - gondolhatták többen.

Na de egyszer minden buli unalmassá válik a hőbörgő fiatalok számára, ezért elhatározták, hogy nekivágnak a nagyvilágnak. Irány a tenger. Egész hamar eljutottunk stoppal az 50 km-re lévő partig, útközben még ügyfeleket is toborzott angol utitársam rágcsálóirtáshoz, görényfedeztetéshez, meg birkavételhez. Nemhiába, Kelet-Angliában mit csináljon egy marha? Gyerekfelügyeletet tán csak nem vállalok. Szóval, ha már ily szépen benyomtunk mint a disznó, és be is zabáltunk, akkor kedves angol ismerősöm megmutatja mi az angolok nemzeti eledele: hát a fish and chips. Na bejártuk a fél várost mire megtaláltuk a halast, de éppen bezárt (és nem volt hajlandó kinyitni, hiába kopogtattunk bekábult fejjel bambulva be a kirakaton, nem is csoda, hogy esze ágában sem volt kinyitni két ekkora marhának), nem baj nyomjunk egy kebabot! Ott is megkérdezték kér-e csípőset? Naná! A túristák meg csodálkozva néztek, amint a két benyomott marha zsírcsorgatós tengerparti zabálást rendezett.Egyébként dögunalmas volt az angol tengerpart is. Úgyhogy mennyünk inkább haza, legalább üvöltetjük egy kicsit a Ponyvaregényt.

Persze ismét stoppos marhákként bandukoltunk az út mellett, egyre kilátástalanabbul, amikor satufék, megáll egy angol barom, valamit makog, hogy gyere ide kisfiam vagy valami hasonló, a szöveg meg: "...fuck..fuck..you..bastard..fuck.." Majd gázra rálép, elhúz a francba. Király ez az ország, a nagy jólétbe...ide se jönnék lakni, az biztos. (Óó fekiin shájt!).

Nem baj kitartás nem vagyunk messze, persze a kutya sem vesz fel, nem szabad feladnunk, keménynek kell lenni, mondja a barátom. Ő már 17 éves kora óta a SAS ifitagozatában nevelkedett, valami kommandóskiképző biszbasz, ahol alapismeret a túlélés. Oké haver, nem szarunk be, kitartunk. Aztán úgy 11 körül tökrészegen koppsötétben már minden stoppos reményünk szertefoszlott. Hát akkor marad az erdő. Elalszunk az út mellett, majd reggel a világosban felvesznek. Persze rakjunk tüzet, meg aludjunk könyökölve, á nem jó meglátják a tüzet, oké barátom ne fagyoskodj tovább, kemény csávó vagy hívjunk egy taxit. Hálló? ...itt megyünk az út jobb oldalán a H és C faluk között félúton, mikor tud ideérni, már szét vagyunk fagyva teljesen!! Jöjjenek minél előbb! Az életben nem stoppolok többet az biztos - gondolta a marha.