Pun cica

Hát tévedés ne essék, nem az ókori 3 darab pun háborúról lesz szó az alábbiakban, aki történelem órára számított, az most húzzon el! Jobban jár!

Nem, itt most arról lesz szó, hogy már megint miért kell???

Miért kell olyan dolgokról szinte üvöltve csacsogni, ami durvára nem érdekel senkit, és jobb ízlésű elvtársaknak általában bensősegges magánügye? Merthogy, midőn ácsorogtam a mozgólépcsőn felszínre törve a Blahán, két kis, nem tudom más szóval illetni őket, meg nem is igazán akarom, szóval két kis huszonéves picsa állt előttem a lépcsőn, há persze ahoty köll, mini szokonya, csöcs kitáró fölsőrész, tűsarok, kiló felpamacsolt színes diszperzit az arcon. És arról csacsorásznak, hogy aszongya:

- Na mit vettél fel végül? Tangát?

- Ja, igen!

- Na, és ugye nem rossz, nem fáj?

- Á, nem! Tökre igazad volt! Asztem majd kicsit szar lesz, meg fáj, de nem!

- Na, montam, hogy nyugottan borotváld ki a puncid!

Hát örülök, hogy ezzel az információval gazdagabban kezdhettem ezt az elég ócskán és szokványosan posványosnak induló napom! Hajrá cajok! Szerintem nyugodtan menjetek egyetemre!