Hát meg olyan! Mióta világ a világ mindenfelé láthatunk kérgeslelkű dekkvadászokat nagyvárosaink utcáin. Bár én egy ideje úgy vettem észre, hogy ez a szakma bezony, mintha kihalóban lenne, de az is lehet, hogy nem járok-kelek eléggé nyitott szemmel a világban!
Mindenesetre ma úgy éreztem, hogy e "szép" és "nemes" kétkezi munka mintha röneszánszát élné!
Vannak, akik kézzel vadásznak, elejtik a zsákmányt hosszas cserkészés után, vadászterületük a mindenféle tömegközlekedési megállók és járdaszigetek. Csak azt szívja az igazi dekkvadász, mit maga ejtett el, olyan, mint az oroszlán a szavannán, nem éri be az elévetett konccal! Ő csigerettát nem kéreget, vadászni szeret! Mindennél jobban áhítja a vadászat izgalmát! Ma a kézi zsákmányszerzési módok mellett felfigyeltem egy új vadásztechnikára! A csapdaállítás! Öreganyám bóklászik, két szatyor a kézben, na mondok, beztos vásárolni vót, de csak az egyik cekker megtöltésére volt elég a nyögdíj! De nem! Szépen, szisztematikusan végigjárta a kihelyezett csapodákat! Óvatosan közelítve a kukának álcázott csapdákat, egy váratlan mozdulattal megragadja a kuka elejére rafináltan fölszerelt csikk gyűjtőt, és egy határozott mozdulattal megtekerintve annak tartalmát az üres staneclibe zúdítja. Majd a csapdát eredeti helyzetébe forgatva oson a következőig.
Szinte látom, ahogy hazaérve kiborítja zsákmányát a konyhaasztalra, melyet előzetesen gondosan leteregetett ingyenes reklámújságokkal és katalógusokkal, és szépen elkezdi a válogatást. A méreten aluli darabokat böcsületesen vissza bocsátja természetes élőhelyükre, a szemetesbe, míg az igazán kapitális darabok egy üres margarinos dobozba gyűlnek szépe. S mikor ezzel végzett, kiválaszt egy szép egészséges dekket és elégedetten hátradőlve rágyújt és nagyot sóhajt a kimerítő vadászat után!
Egészségére öreganyám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése