like an oldschool punkrock hardcore moshpit

Mégsincseste!

Úgy tűnik itt az idő menny aludni disztroj. Bameg. Ezek nem nórmálisak. Megyek haza a vonaton, vagyis mennék, mert "mikó indúl? Hat nap alatt körbejárom én a földgolyót..." a MÁV-nál meg ez a szlogen dívik: "Menetrenden a jövő" - anyádat. Na und jönnek ezek a barmok, hogy fegyverkezés, meg argentína. Most komolyan el kell dobni az agyát az embörnek? Azért mert MÉGMINDIGNEMTUDJUK hogy került a KAPAALÁBDOBBA??!! Na az is egy jó zenekar volt. Persze nesztek megint nosztalgia. hol volt még akkor empéhárom meg videózás mobilon meg mobil miazanyád? az ürge lefőve bejött a hotelstopba egy szódára oszt kibaszta a kézitáskányi mobilt a főoltárra, mi meg csak néztünk, hogy normális ez a barom, mi a szarnak. félévkor megbuktam számítástechnikából, a 286-os processzort kellettett programozni, ez meg ide kicseszi ezt a böszöm nagy marhaságot, amin majd hablatyol a fontos ember. persze! vagy ott vagy a kocsmába, vagy nem, és akkor végig lehet járni a város kocsmáit, vajon mellikben iszod az asztal alá magadat. Na előszónak jó é-lesz?
EGyébként meg boldog új évet, meg boldog ó évet. reméljük ez nem lesz annyira szar! mindenki csak nyavalyog összevissza, már kiütést kapunk tülle.

A szesszekrény mélyén 2.

Most biztos sokan értetlenkednek azon, hogyan maradhatott ki a listából a sör. Erről a korszakról már annyira homályosak az emlékeim, hogy szinte kiskanállal kell kapirgálni a porszemeket a sivatagban mire beugrik valami. Valami olyasmi lehetett, hogy valaki marha nagy üzletet látott a házilag készíthető sörben. Sokan beugrottak ebbe is, világválság hol volt még akkó, ugyan már! Rendszerváltás utáni szociális stressznövekedés, kiutak keresése, félelem az áremelkedéstől stb., 'szta zemberek ráharaptak. Kiszacskó port kellett felönteni vízzel, és napokig érlelni a panelházak erkélyén vagy beépített (szesz-)szekrényei mélyén. Ja még a pillepalackok is akkoriban kezdtek elterjedni! (úristen ezelőtt üvegből itta a hülyegyerek a kólát!) Szóval felöntötték vízzel, kavarták, kutyvasztották a zavaros sárga trutymót, habzott orrba-szájba, "csak kiköpni lehetett", s mégis, ennek ellenére sokan próbálkoztak, gyanítom többen nem csak egyszer tesztelték pancsolási tudományuk. Mi csak egyszer próbáltuk, de annyira ganéra sikerült, hogy pár korty horrorisztikus kóstolót követően sorsa megpecsételődött: kuka, azaz budilefolyó. Örökre.
Valamikor még '94 környékén lehetett, hogy megjelent a helyi abc-ben egy újabb piakülönlegesség. (Érdekes, hogy a beszerzők itt olyan jó munkát végeztek, hogy mindig találtak valami egzotikus újdonságot.) Ez pedig jelen esetben a Svédországból importált papírdobozos vodka képében öltött testet. Zseniálisan be lehetett csempészni minden olyan bulihelyre (pl. akkó még diákszigetre), ahol motoztak a bejáratnál. Sok lúzer fanyalgott ezen is, hogy papírdoboz, há' mi az? tej? ja, húzd meg öcsém! külföldiül hogy van a tej? hülyegyerek. Na erről ennyit, lényeg, hogy minőségi pia volt, papírdobozos áron. Sajnos hamar kifogyott a készlet, talán több volt a lúzer fanyalgó és inkább vettek nyírség vodkát. Azt csak egyszer próbáltam, s egy találó mondás jut eszembe róla: "ittam már jobbat is..., de szarabbat még soha!"
Kotyvasztásra visszatérve: középiskolás csírák voltunk, amikor rumpuncson túl, de még a mixelési álmok bűvöletében elhatároztuk, hogy koktélpartit szervezünk. Persze a koktélokhoz sokféle alapanyag kell pl.: vodka, triple sec, pezsgő, tiszta szesz, aromák, borok, üdítők, s ezeket igyekeztünk beszerezni, persze a barna- meg szőkekólát csak minimális mennyiségben. A buliszervezés nem egyszer fulladt már kudarcba, mert a meghívottak nagy része el se jött, de mindegy lényeg, hogy az anyagok megvoltak a felhőtlen jókedvhez. Arra persze nem gondoltunk, hogy ha az ember megiszik egy vagy kétféle koktélt, mi fog történni a harmadik, negyedik, netán ötödikféle kotyvalék után. Belecsaptunk a levesbe, kutyultuk a cuccot, de hát normális piát is kéne inni nem csak töményet vederből. És lőn. Panellakás hatalmas káoszban, emberek totális leépülésben, bűz, gané, amit el lehet képzelni. Ja és a megmaradt p-i-a-h-e-g-y-e-k. Lehet, hogy ekkor keletkezett a szesszekrény?? Ááá, teljesen kizárt, keletkezése ezeknél korábbra tehető. Majd nyomozok még ezügyben.

A szesszekrény mélyén 1.

Ifjú fiatalkoromban nekem is volt szesszekrényem, ahova a titkos kincseimet rejtettem. Egy időben nagyon rákattantam a házilag kotyvasztott piákra, - ez azt hiszem már akkor kezdődhetett, amikor marhára ráuntam a boltban kapható kétdekás kommerszekre, mindig ugyanaz az íz, tökunalmas volt, egymást váltották a hubertus-, diólikőr-, császárkörte-, meggylikőrkorszakok, s az otthon, saját ízlés szerint készíthető piák ebből jelentettek kitörési lehetőséget. (Ja, juteszembe, bemegy az ürge a kocsmába, ki van írva kommersz szeszesitalok 30 egy feles: jónapot egy kommersz szeszesitalt kérek! jójó, de milyet? Há hogyhogy milyet? Hát kommerszet!) Na szóval újítás. Valahonnan kerítettem egy szép öblös aljú borosüveget (egy olaszországi csempésztúráról származott - más sztori), és ebben szolgáltam fel az ínyencségeket a szomjas rokkereknek és hippiknek. Ám egy napon kezembe akadt egy blue curacao aroma, amit gyorsan felhasználtam, s az eredmény frenetikusra sikeredett. Ha bármilyen vendég érkezett hozzám, azonnal felkínáltam neki az isteni nedűt, persze senki nem ivott egy kispohárnál többet (ami kb. ötcent lehetett). Ez persze már lehetett volna jelzésértékű arra vonatkozólag, hogy nagy szar az egész katyvasz és ihatatlan trágya, de a haverok megértőek voltak, és bevállalósak egy stampedli erejéig, aztán persze jött "az inkább sört.. bort... hápét innék" típusú kifogások. Szóval a pia úgy tűnt, soha a büdös életben nem fog elfogyni, végérvényesen beköltözött a szesszekrénybe, akárcsak a berugósmellény a ruhatáramba, de hát úgy a szívemhez nőtt (ja a mellény, nem a pia, alig bírtam megmenteni egy alkalommal, hogy el ne legyen égetve)!!! Egyszer egy a koktélok terén intellektuálisabb vendég azonban könyörtelenül lecsapott: a blue curacao-nak nem ilyennek kell lennie, hiszen ez háromszoros mennyiségű cukorral és kétszeres mennyiségű alkohollal készült. Oké nem tudtok megtörni, hát akkor már értem miért nem issza Korpa se nyakló nélkül. Végül is bármily hihetetlen, de a pia elfogyott, ütött mint a disznó, színes vót, szagos is, de már nem kérek többet.
Na ezt követte a rumpuncsos időszak. Hát ez is király volt. Kétdeka rum, 6-8 evőkanál cukor, két tojássárgája, 6 dl tea. Mindig egy gusztustalan olimposzos citromlés flakonba tőtöttem a locspocs nedűt, és különösen speciális alkalmakra készítettem pl.: osztálykirándulás, kerti mulatás, zenekari próba címén történő berúgás. Valahogy ez is kikopott a repertoárból, de hogy mikor és miért, arra már nem emlékszem, lehet, hogy pont azt az agysejtet is sikerült elpusztítani, ami ezt az infót tárolta.
Aztán voltak még átmeneti korszakok, amelyek csak nagyon rövid ideig tartottak, pl.: pálinka. Egy orosz pálinkafélét lehetett kapni a helyi abc-ben: Maricának hívták. Egy kétdekást adtak kb. 30-40 forintért, amikor a többi kétdekás piák 80-tól kezdődtek. Na erre varrjál gombot. Szerencsére ez sem tartott sokáig, bár egy-két kertipartin főszerepet kapott.
Jájj, majdnem elfelejtettem a boroskorszakot. Persze nem kell semmi jóra gondolni, úri piák, sommelier meg ilyenek!! Ugyanmár, kérem hosszas válogatás az abc-ben a tablettás nem tablettás dillemma megvitatása, címkék vizslatása, melyik néz ki kevésbé szarabbul, jó akkó ilyet, ilyet, meg egy olyat, de a durbincssógort sohatöbbet. Kimentünk, a bolt oldalában volt az üvegvisszaváltó ablak, annak a párkányára letettük az 5 lityis kannát, és belezúztuk a gondosan összeválogatott borokat, ömlesztve!!! És már lehetett is visszaváltani az üres palackokat, s a pénzt kipótolva újabb piákat venni, nehogy már ne legyen elég az az egy kanna, meg a kitudja mennyi egyéb tömény pia, mert hát hol a rákban fogunk piát szerezni az éjszaka közepén a kiskerteknél. Hát mondanom sem kell, hogy mi lett a végeredmény. A kerti zenekari próba elég hamar őrjöngéssé fajult, a gitárokat biztonságba kellett helyezni, és végre elszabadulhatott a pokol - a résztvevők hatalmas örömére.
folyt. köv.

Eine marha allé á Englaland

Pár napja tágra nyitott szemmel járok-kelek, de eddig mindhiába: semmilyen sérelem nem ért, felháborító vagy kiborító dolgot nem tapasztaltam, ami némi hőbörgésre sarkallott volna. Ennek örömére elmesélem egy élménygazdag berúgásom történetét.Egy napfényes nyári szombaton egy angol falusi kocsmában ingyenes grillpartit rendezett a thaiföldi tulaj. A délben kezdődött buli jól indult, egymás után gurultak le a sörök, csúszott rá a grillezett csirkehús, a mindenféle keleti saláta, meg köretek, felesek. Ekkor ettem életemben először és utoljára egy szép nagy falatnyi frissen reszelt gyömbért. A hatás minden képzeletet felülmúlt (a csilipaprika ehhez képest fosnudli), s eme nem túl vidám közjátékkal a helyieket sikeresen elszórakoztattam egy pár másodpercig, míg a krákogástól meg prüszköléstől majdnem megfulladtam a helyszínen. Ezek után természetesen csak újabb sörökkel lehetett csillapítani az izgalmakat, amire a karaoke-parti miatti lámpaláz leküzdéséhez is szükség volt. Szólt a Beatles, az ABBA meg miegymás trutymó, a helyiek meg dőltek a röhögéstől. Marha kelet-európai milyen nyelven karattyol? - gondolhatták többen.

Na de egyszer minden buli unalmassá válik a hőbörgő fiatalok számára, ezért elhatározták, hogy nekivágnak a nagyvilágnak. Irány a tenger. Egész hamar eljutottunk stoppal az 50 km-re lévő partig, útközben még ügyfeleket is toborzott angol utitársam rágcsálóirtáshoz, görényfedeztetéshez, meg birkavételhez. Nemhiába, Kelet-Angliában mit csináljon egy marha? Gyerekfelügyeletet tán csak nem vállalok. Szóval, ha már ily szépen benyomtunk mint a disznó, és be is zabáltunk, akkor kedves angol ismerősöm megmutatja mi az angolok nemzeti eledele: hát a fish and chips. Na bejártuk a fél várost mire megtaláltuk a halast, de éppen bezárt (és nem volt hajlandó kinyitni, hiába kopogtattunk bekábult fejjel bambulva be a kirakaton, nem is csoda, hogy esze ágában sem volt kinyitni két ekkora marhának), nem baj nyomjunk egy kebabot! Ott is megkérdezték kér-e csípőset? Naná! A túristák meg csodálkozva néztek, amint a két benyomott marha zsírcsorgatós tengerparti zabálást rendezett.Egyébként dögunalmas volt az angol tengerpart is. Úgyhogy mennyünk inkább haza, legalább üvöltetjük egy kicsit a Ponyvaregényt.

Persze ismét stoppos marhákként bandukoltunk az út mellett, egyre kilátástalanabbul, amikor satufék, megáll egy angol barom, valamit makog, hogy gyere ide kisfiam vagy valami hasonló, a szöveg meg: "...fuck..fuck..you..bastard..fuck.." Majd gázra rálép, elhúz a francba. Király ez az ország, a nagy jólétbe...ide se jönnék lakni, az biztos. (Óó fekiin shájt!).

Nem baj kitartás nem vagyunk messze, persze a kutya sem vesz fel, nem szabad feladnunk, keménynek kell lenni, mondja a barátom. Ő már 17 éves kora óta a SAS ifitagozatában nevelkedett, valami kommandóskiképző biszbasz, ahol alapismeret a túlélés. Oké haver, nem szarunk be, kitartunk. Aztán úgy 11 körül tökrészegen koppsötétben már minden stoppos reményünk szertefoszlott. Hát akkor marad az erdő. Elalszunk az út mellett, majd reggel a világosban felvesznek. Persze rakjunk tüzet, meg aludjunk könyökölve, á nem jó meglátják a tüzet, oké barátom ne fagyoskodj tovább, kemény csávó vagy hívjunk egy taxit. Hálló? ...itt megyünk az út jobb oldalán a H és C faluk között félúton, mikor tud ideérni, már szét vagyunk fagyva teljesen!! Jöjjenek minél előbb! Az életben nem stoppolok többet az biztos - gondolta a marha.

Gömbszörpi

Professzor úr!

Ha erre sem kapod fel a fejed, akkor reménytelen az ébresztő!!! Ehun a gömbszörp! Ragadd meg a klaviatúrát!!!!!

Ébresztő!!!