A szesszekrény mélyén 2.

Most biztos sokan értetlenkednek azon, hogyan maradhatott ki a listából a sör. Erről a korszakról már annyira homályosak az emlékeim, hogy szinte kiskanállal kell kapirgálni a porszemeket a sivatagban mire beugrik valami. Valami olyasmi lehetett, hogy valaki marha nagy üzletet látott a házilag készíthető sörben. Sokan beugrottak ebbe is, világválság hol volt még akkó, ugyan már! Rendszerváltás utáni szociális stressznövekedés, kiutak keresése, félelem az áremelkedéstől stb., 'szta zemberek ráharaptak. Kiszacskó port kellett felönteni vízzel, és napokig érlelni a panelházak erkélyén vagy beépített (szesz-)szekrényei mélyén. Ja még a pillepalackok is akkoriban kezdtek elterjedni! (úristen ezelőtt üvegből itta a hülyegyerek a kólát!) Szóval felöntötték vízzel, kavarták, kutyvasztották a zavaros sárga trutymót, habzott orrba-szájba, "csak kiköpni lehetett", s mégis, ennek ellenére sokan próbálkoztak, gyanítom többen nem csak egyszer tesztelték pancsolási tudományuk. Mi csak egyszer próbáltuk, de annyira ganéra sikerült, hogy pár korty horrorisztikus kóstolót követően sorsa megpecsételődött: kuka, azaz budilefolyó. Örökre.
Valamikor még '94 környékén lehetett, hogy megjelent a helyi abc-ben egy újabb piakülönlegesség. (Érdekes, hogy a beszerzők itt olyan jó munkát végeztek, hogy mindig találtak valami egzotikus újdonságot.) Ez pedig jelen esetben a Svédországból importált papírdobozos vodka képében öltött testet. Zseniálisan be lehetett csempészni minden olyan bulihelyre (pl. akkó még diákszigetre), ahol motoztak a bejáratnál. Sok lúzer fanyalgott ezen is, hogy papírdoboz, há' mi az? tej? ja, húzd meg öcsém! külföldiül hogy van a tej? hülyegyerek. Na erről ennyit, lényeg, hogy minőségi pia volt, papírdobozos áron. Sajnos hamar kifogyott a készlet, talán több volt a lúzer fanyalgó és inkább vettek nyírség vodkát. Azt csak egyszer próbáltam, s egy találó mondás jut eszembe róla: "ittam már jobbat is..., de szarabbat még soha!"
Kotyvasztásra visszatérve: középiskolás csírák voltunk, amikor rumpuncson túl, de még a mixelési álmok bűvöletében elhatároztuk, hogy koktélpartit szervezünk. Persze a koktélokhoz sokféle alapanyag kell pl.: vodka, triple sec, pezsgő, tiszta szesz, aromák, borok, üdítők, s ezeket igyekeztünk beszerezni, persze a barna- meg szőkekólát csak minimális mennyiségben. A buliszervezés nem egyszer fulladt már kudarcba, mert a meghívottak nagy része el se jött, de mindegy lényeg, hogy az anyagok megvoltak a felhőtlen jókedvhez. Arra persze nem gondoltunk, hogy ha az ember megiszik egy vagy kétféle koktélt, mi fog történni a harmadik, negyedik, netán ötödikféle kotyvalék után. Belecsaptunk a levesbe, kutyultuk a cuccot, de hát normális piát is kéne inni nem csak töményet vederből. És lőn. Panellakás hatalmas káoszban, emberek totális leépülésben, bűz, gané, amit el lehet képzelni. Ja és a megmaradt p-i-a-h-e-g-y-e-k. Lehet, hogy ekkor keletkezett a szesszekrény?? Ááá, teljesen kizárt, keletkezése ezeknél korábbra tehető. Majd nyomozok még ezügyben.

A szesszekrény mélyén 1.

Ifjú fiatalkoromban nekem is volt szesszekrényem, ahova a titkos kincseimet rejtettem. Egy időben nagyon rákattantam a házilag kotyvasztott piákra, - ez azt hiszem már akkor kezdődhetett, amikor marhára ráuntam a boltban kapható kétdekás kommerszekre, mindig ugyanaz az íz, tökunalmas volt, egymást váltották a hubertus-, diólikőr-, császárkörte-, meggylikőrkorszakok, s az otthon, saját ízlés szerint készíthető piák ebből jelentettek kitörési lehetőséget. (Ja, juteszembe, bemegy az ürge a kocsmába, ki van írva kommersz szeszesitalok 30 egy feles: jónapot egy kommersz szeszesitalt kérek! jójó, de milyet? Há hogyhogy milyet? Hát kommerszet!) Na szóval újítás. Valahonnan kerítettem egy szép öblös aljú borosüveget (egy olaszországi csempésztúráról származott - más sztori), és ebben szolgáltam fel az ínyencségeket a szomjas rokkereknek és hippiknek. Ám egy napon kezembe akadt egy blue curacao aroma, amit gyorsan felhasználtam, s az eredmény frenetikusra sikeredett. Ha bármilyen vendég érkezett hozzám, azonnal felkínáltam neki az isteni nedűt, persze senki nem ivott egy kispohárnál többet (ami kb. ötcent lehetett). Ez persze már lehetett volna jelzésértékű arra vonatkozólag, hogy nagy szar az egész katyvasz és ihatatlan trágya, de a haverok megértőek voltak, és bevállalósak egy stampedli erejéig, aztán persze jött "az inkább sört.. bort... hápét innék" típusú kifogások. Szóval a pia úgy tűnt, soha a büdös életben nem fog elfogyni, végérvényesen beköltözött a szesszekrénybe, akárcsak a berugósmellény a ruhatáramba, de hát úgy a szívemhez nőtt (ja a mellény, nem a pia, alig bírtam megmenteni egy alkalommal, hogy el ne legyen égetve)!!! Egyszer egy a koktélok terén intellektuálisabb vendég azonban könyörtelenül lecsapott: a blue curacao-nak nem ilyennek kell lennie, hiszen ez háromszoros mennyiségű cukorral és kétszeres mennyiségű alkohollal készült. Oké nem tudtok megtörni, hát akkor már értem miért nem issza Korpa se nyakló nélkül. Végül is bármily hihetetlen, de a pia elfogyott, ütött mint a disznó, színes vót, szagos is, de már nem kérek többet.
Na ezt követte a rumpuncsos időszak. Hát ez is király volt. Kétdeka rum, 6-8 evőkanál cukor, két tojássárgája, 6 dl tea. Mindig egy gusztustalan olimposzos citromlés flakonba tőtöttem a locspocs nedűt, és különösen speciális alkalmakra készítettem pl.: osztálykirándulás, kerti mulatás, zenekari próba címén történő berúgás. Valahogy ez is kikopott a repertoárból, de hogy mikor és miért, arra már nem emlékszem, lehet, hogy pont azt az agysejtet is sikerült elpusztítani, ami ezt az infót tárolta.
Aztán voltak még átmeneti korszakok, amelyek csak nagyon rövid ideig tartottak, pl.: pálinka. Egy orosz pálinkafélét lehetett kapni a helyi abc-ben: Maricának hívták. Egy kétdekást adtak kb. 30-40 forintért, amikor a többi kétdekás piák 80-tól kezdődtek. Na erre varrjál gombot. Szerencsére ez sem tartott sokáig, bár egy-két kertipartin főszerepet kapott.
Jájj, majdnem elfelejtettem a boroskorszakot. Persze nem kell semmi jóra gondolni, úri piák, sommelier meg ilyenek!! Ugyanmár, kérem hosszas válogatás az abc-ben a tablettás nem tablettás dillemma megvitatása, címkék vizslatása, melyik néz ki kevésbé szarabbul, jó akkó ilyet, ilyet, meg egy olyat, de a durbincssógort sohatöbbet. Kimentünk, a bolt oldalában volt az üvegvisszaváltó ablak, annak a párkányára letettük az 5 lityis kannát, és belezúztuk a gondosan összeválogatott borokat, ömlesztve!!! És már lehetett is visszaváltani az üres palackokat, s a pénzt kipótolva újabb piákat venni, nehogy már ne legyen elég az az egy kanna, meg a kitudja mennyi egyéb tömény pia, mert hát hol a rákban fogunk piát szerezni az éjszaka közepén a kiskerteknél. Hát mondanom sem kell, hogy mi lett a végeredmény. A kerti zenekari próba elég hamar őrjöngéssé fajult, a gitárokat biztonságba kellett helyezni, és végre elszabadulhatott a pokol - a résztvevők hatalmas örömére.
folyt. köv.

Szógálunk oszt védünk!

Fényes nappal, Genyósziti, Joe circle road. Kis nyüzüge cigány csóka elkezd üvölteni a zasszonyával, mint a sakál. Az a piszok nőszemély nem átallot visszapofázni, erre kapott két fülest. Arra jár kel jóérzésű pógár, tisztes távolból szemlélni kezdi az eseményeket, és tanácstalanul tekinget jobbra-balra. Végre feltűnik két fakabát. Hősünk elibéjük siet és nagy igyekezettel magyarázni kezdi, hogy hát ottan egyik cigán üti a másik cigánt! Biztos urak! Hát valamit kéne tenni! Mégiscsak belváros, fényes nappal!

Két rendőr neki áll mutogatni, hogy azok ott-a?

Azok, te tahó! Mér' hányan ütlegelik még egymást????

Két bunkó rendőr nekiiramodik, beérik a turbékoló gerlepár, közrefogják őket.

Majd szép nagy ívben kikerülik, és röhögve visszapillantanak az események alakulására kíváncsian.

Hősük a távolból figyeli az Akció csoport közbelépését. S mikor azt látja, amit lát, jó nagy ívben széttárja a karját, és jó hangosan csak ennyit mond: "Na, ez mijafaszom vót?"

Egy kis malac RÖFRÖFRÖF

Há meg olyan, hogy megy az ember Genószitiben le-fel munkába, meg haza, meg elmegy a póstára befizetni a csekkeket, meg néha elmegy venni egy tetves borotvahabot, és az ide-oda menések alkalmával mind gyakrabban szembesül a zsírparasztsággal, azzal a mérhetetlen undormányos önzéssel, amitől felfordul a bél. Például itt vannak az ellenőrök, ezek is csak csapatostul jönnek-mennek és fontoskodnak, hogy szakadjatok meg. Bérleteket menetjegyeket!!!!! Miből csesszétek meg????? Miből vegyen az átlagember jegyet vagy bérletet?? És minek? Majd ha az életszínvonalhoz mérten az átlagfizetésnek nem a 5-10 százalékát kellene erre költeni akkor majd újragondolom, de ott van a sok retek hitel, amire elmegy a fizetés 30-40 százaléka, rezsi dettó, és akkó tessékmondani egyek is vagy vért ne adjak te büdös genyó aki vizslatsz a villamoson, te nemnórmális idióta vadbarom mit képzelsz te magadról világura, belepofázni más életébe folyamatosan mindenbe belekötni, ha sorbanállok és bérletet veszek - egy évben 12 alkalom szakadj meg te rohadt tetűláda, csak 12 és nem minden nap te majomparaszt!!!!! - akkkó ne sürgessé hogy rohadjál meg, hogy "számlára vásárol" és ne sóhajtozzál mer tökön rúglak a helyszínen, hát én állítom ki azt a rohadék számlát? te idióta!!! Ez olyan mint régen a bankkártyás vásárlás a bótban, ha valaki elővette már mindenki hőbörgött a háta mögött, pedig szerencsétlen nem tehetett róla, hogy olyan lassú az a tetű rencer! Szóval ne kúrogassatok se hátulról, se elölről barmok! Mert még véletlenül másnapos leszek és jól lehánylak benneteket!!! És akkó még a vínpicsa valakinek nyavalyog a villamoson, hogy becsület így meg úgy!! Teccikérteni az már a múlté, itt vagy túlél az ember valahogy a rakás fos között, a bűzbe, vagy megfullad és átlépnek rajta. Szóval óvatosan testvíreim!!!!!!!

Szar arc in da hósz

Hát, hogy miért hor a Főd a hátán ennyi parasztot? És hoty a büdös picsában van az, hogy ezek nagy része Genyószitiben vert tanyát?

Itten e, ahun gályázom, nahát szóval, belváros, meg minden lószar, lakóház. Abban a mi kis irodánk. Három szinten szinte minden. Ganéfalvai tahó szőröstalpú büdös parasztok! Mán akik itten lakóközösséget alkotnak, vagy mi a rák! Hát pógárok, nya!

Mindenik feszt idejön nyavajogni, azt azért hozzáteszem, nem mi vagyunk az egyetlen cég a házban!

Kurva nagy kartondoboz a kukák mellett: mán csoszog is befelé az egyik vín szipirtyó, hogy aszongya: - Mán megint telerakták a kukát kartondobozzal!

- Hát kézcsókom! A doboz, én legalábbis úty láttam, hoty a kuka mellett van! Másrészt, mi a fasz közöm van nekem a dobozhoz?

- Mert maguk rakták oda!

- Na, apád faszát te tahó! Takaroggggy!!!

Úristen! A körfolyosón dohányol az embör fia néha. Jön a vín buzi a szomszédból:

- Mit gondolnak, miért vittem el maguk elől a virágládákat?

- A mi virágládáinkat? Szóval maga volt! Hát biztos kleptónak taccik lenni!

- Azé vittem el, hogy itten nekem ne dohányozzanak!

- Nem magának dohányzunk!

- Én meg majd jó főjelentem magukat!

- Mi van????????

Másnap jön a ház üdvöskéje, vín dzsipszi takarítónő, hogy aszongya hogy:

- Panasz van magukra! Dohányoznak a folyosón!

- Há hol a búbánatos tökömben dohányoljak, mán ha meg nem sértem, aranyoskám?

- Panaszkodnak, hogy hamu vann a fődön, meg a folyosón!

- Maga a takinéni, takaríccson!

- Meg béhorggyák a lakásba a hamut a cipő talpán!

- Hát, na! Ki mit gyűjt! Meg amúgy, egy: lábtörlő! Kettő: az senkit nem zavar, hogy a gennyes szar fosom uccáról a cipellőn a kútyakulát is béhorggyaja lakásba? Tessen innét takarodni!

A következő: hát ugye nálunk általában még este 10-kor is van élet, setétben ugye mégsem lehet... Jön a vín kurva szemben lakó, hoty:

- Maguknál állandóan ég a villany!

- Nasésaztán?

- Bevilágit hozzám! Zavar!

- Tessen talán béhúzni a függönyt!

Erre a lehető legintelligensebb über magyar válasz csattan:

- De én nem akarom béhúzni a függönyt!

- Hát én meg nem akarom leoltani a vellanyt! Húzzon el drága!

És ez így megy minden nap! Hajrá magyarok! Ez az igazi jó ejrópaji mentalitás! Ezzel a zseniális hozzállással még egyszer győzni fogunk!