A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budapest. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budapest. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. május 6., szerda

Égett, mint a szar!

Jajj de mennyi segglyuk van ebben a városban!
Aszittem, az alábbi történet csak a pirotechnikával telibaszott filmekben lehetsegges, de nem! Reggel leszállok a villanyosról, langy és kellemesen büdös szellő fújdogál a Duna felől. Tulibunkó menedzser elvtárs szintén száll le a sárgáról, meg még egy páran. Büdös paraszt menedzser állat két lépésre az ajtótól megáll, gondolja ez a tuti hely egy jó kis rágyújtásra, kezében az aznapi, tehát mai tökkkéletesen ingyenes Metropopo, nem ám nyócvanhatezerkétszáz forintos Kesfló vagy valami. Toporognak az utasok, mint a tojó galamb, mert leszállni eléggé nehezkes ettől a baromtól. Kezével és az ingyenes fossal árnyékol a szellő ellen, ekkor az öngyújtó úgy dönt, ideje felnőni és lángszóróként üzemelni, persze ilyen 50 forintos fos volt. És ez az állat nem veszi észre, hogy a tekintélyes napilap közben tüzet fogott. Mire az egyik utaspógártárs ráüvölt: -Ez az! Legközelebb előtte öntsd le magad benzinnel!

2009. április 7., kedd

Magyar kivi

Na hát meg olyan!
Már megint néhány szösszenet ebből a ganaj városból.

Egy rosszarcú degenerált alkesz a másiknak:
- Hát bazeg! Olyan hülye vagy! Téged a földdel kéne egyenlővé tenni!

Keleti pu, zöldsegges standnál ősmagyar, fajbunkó, hatalmas faji öntudattal, nézegeti a kínálatot, megakad a szeme az olasz kiwi feliratú táblán.
- Hö, miazhogyolaszkivi? Mi ez már? Mér' kell ez? Mér nem lehet magyar árut árulni? Hö?

Szintén a Keletinél, kosztümös nőci az öltönyös haszonállatnak:
- Jaj, hát te mekkora bunkó vagy! Bazdmeg! Kurvaélet!

Előre madzsarok! Lesz ez jobb is!

2009. március 25., szerda

Áramszünet a világvárosban

Na gondótam egy merészet ismét! Kimentem a Margó körútra egy szusszanyásra, mer itt jó nekem. Hát ahogyan közelítek egy kis uccán keresztül, már messziről hallom valami zajos nyavalyának a dübörgését, hát ez még nem volna meglepő ugye, mert genyósziti pógárai gondoskodnak róla, hogy ganéj módra széjjelkúrelják mocsok kis környezetüket. A helyi bótba mindig jön az áru, a nap minden szakában, az utcában orrba-szájba állanak a büdös teherótók, ha meg bemegyek véletlenül, mindig felcseszem az agyam egy perc alatt. A lefikázó biztonsági őrtől kezdve, a nyavalygó csemegepultoson keresztül, a fojjamattosan árut feltöltő bótósoktól megmoccanni nem lehet soha, és még ők vannak felháborodva, de nem húzná odébb a seggit egyik kretén sem!! Na szóval, ott kinn dübörög a szerkezet!! Az egész ucca zeng mint a disznóól. Hát a világbarmai, akik a világválságra jól felkészültek kicsesztek két raklapot az uccára a parkoló ótóik közé, oszt ráfabrikáltak két nagy böszme generátort, oszt hadd szóljon megállás nélkül! De jó lehet itten lakni! Na mondok répatorta van? ?? Akkó dugd a seggedbe te barom!! Meg az x5-ös bmw-vel a zebra felé 80-al közelítő kretén!!! Mert kitéplek a bömöből te mocsadék ganéj és kibelezlek!!!!!!! Margó körút, kuplerájfalva, a genyótévét tudósította világbarma marhaállat!!!!!

2009. március 23., hétfő

Kiszámolta


Jajj, hát meg ollyan!

Minap felszált a 7es buszra Büdös Bácsi és Büdös Néni. Gondolom, már legalább reggel óta nem látták egymást, hát nekiláttak megbeszélni a nap eseményeit.

Büdös Bácsi: - Oszt bótba' vótá'?

Büdös Néni: - Ja baze'! Vótam! Hát bazeg! Megyek a henteshe', oszt mondok csirkeszárny! A' nicsen! Hát akkó farhát! Bazeg! 600ér akarja anni! Há' mondom, bassza meg, há' lopom én a pézt? Mit gondó? (Monnyuk, ránézésre, szerintem igen!)

- Hö! Bassza meg!

Büdös Néni: - Akkó meg megyek veszek mondom tojást! Kurvaannyát! 300 a tojás! Hát!

- Micsoda? 300? Há hogya'? Hotyhoty 300? Há' mi?

- Mondom, bazeg 300! Nem? Bazeg! 6 forint egy tojás, akkó 10 darab az 300 nem, bazeg?

2009. március 16., hétfő

Nem fér be!

Hát, hogy mennyire itt a válság, az az utcákon is látható! Paraszt magyar Genyószitiben hogy éli meg a válságot? Nahát a minap láttam!
Üllői út Körút sarok Panasonic szalon, nem ám bót! Paraszt gyün ki a szálónból, egyedül próbál cipelni egy 86412 méter képátlójú plazmakurvannya tv-t, gondolta, válság van, befektet valami tartósba! Gyorsa' gyerünk vegyünk plazma téjvét anya!
Monnyuk, hogy a tajparaszt Panasonicosok mér' nem bírtak az öreg tahó alá tolni legalább egy nyüves molnárkocsit, hogy azon tologassa a 612 kilós plazmát, ha már megvette 2 millijójért, azt nem tom.
Na, öreg puki cűgöli a dobozost, nyög, meg káromkodik mintaállat. Közel a cél! Kicsúszik, lebassza a doboz sarkát a sutykos aszfaltra, kurva nagy káromkodás. Sebaj, ismét nekifeszül hősünk.
Odaér a kocsi mellé, mely mi lenne más, bassza szájba, a nyomorult atka! Lerobbant fosom 1500ös Lada! Hősünk lehelyezi a dobozolt szuper készüléket a járdára, és már lelki szemei előtt lebeghet, hogy de fasza lesz ezen nézni a gazda tévét!
Dehát most jön a fekete leves! Baszod! Hát a cucc nem fér be!!!!!!!!!! Viheted pupon te fostarisznya! Ennyi pézért fektettél volna be egy normális kocsiba!

2008. november 10., hétfő

Szógálunk oszt védünk!


Fényes nappal, Genyósziti, Joe circle road. Kis nyüzüge cigány csóka elkezd üvölteni a zasszonyával, mint a sakál. Az a piszok nőszemély nem átallot visszapofázni, erre kapott két fülest. Arra jár kel jóérzésű pógár, tisztes távolból szemlélni kezdi az eseményeket, és tanácstalanul tekinget jobbra-balra. Végre feltűnik két fakabát. Hősünk elibéjük siet és nagy igyekezettel magyarázni kezdi, hogy hát ottan egyik cigán üti a másik cigánt! Biztos urak! Hát valamit kéne tenni! Mégiscsak belváros, fényes nappal!

Két rendőr neki áll mutogatni, hogy azok ott-a?

Azok, te tahó! Mér' hányan ütlegelik még egymást????

Két bunkó rendőr nekiiramodik, beérik a turbékoló gerlepár, közrefogják őket.

Majd szép nagy ívben kikerülik, és röhögve visszapillantanak az események alakulására kíváncsian.

Hősük a távolból figyeli az Akció csoport közbelépését. S mikor azt látja, amit lát, jó nagy ívben széttárja a karját, és jó hangosan csak ennyit mond: "Na, ez mijafaszom vót?"

2008. november 7., péntek

Szar arc in da hósz


Hát, hogy miért hor a Főd a hátán ennyi parasztot? És hoty a büdös picsában van az, hogy ezek nagy része Genyószitiben vert tanyát?

Itten e, ahun gályázom, nahát szóval, belváros, meg minden lószar, lakóház. Abban a mi kis irodánk. Három szinten szinte minden. Ganéfalvai tahó szőröstalpú büdös parasztok! Mán akik itten lakóközösséget alkotnak, vagy mi a rák! Hát pógárok, nya!

Mindenik feszt idejön nyavajogni, azt azért hozzáteszem, nem mi vagyunk az egyetlen cég a házban!

Kurva nagy kartondoboz a kukák mellett: mán csoszog is befelé az egyik vín szipirtyó, hogy aszongya: - Mán megint telerakták a kukát kartondobozzal!

- Hát kézcsókom! A doboz, én legalábbis úty láttam, hoty a kuka mellett van! Másrészt, mi a fasz közöm van nekem a dobozhoz?
- Mert maguk rakták oda!
- Na, apád faszát te tahó! Takaroggggy!!!
Úristen! A körfolyosón dohányol az embör fia néha. Jön a vín buzi a szomszédból:
- Mit gondolnak, miért vittem el maguk elől a virágládákat?
- A mi virágládáinkat? Szóval maga volt! Hát biztos kleptónak taccik lenni!
- Azé vittem el, hogy itten nekem ne dohányozzanak!
- Nem magának dohányzunk!
- Én meg majd jó főjelentem magukat!
- Mi van????????

Másnap jön a ház üdvöskéje, vín dzsipszi takarítónő, hogy aszongya hogy:
- Panasz van magukra! Dohányoznak a folyosón!
- Há hol a búbánatos tökömben dohányoljak, mán ha meg nem sértem, aranyoskám?
- Panaszkodnak, hogy hamu vann a fődön, meg a folyosón!
- Maga a takinéni, takaríccson!
- Meg béhorggyák a lakásba a hamut a cipő talpán!
- Hát, na! Ki mit gyűjt! Meg amúgy, egy: lábtörlő! Kettő: az senkit nem zavar, hogy a gennyes szar fosom uccáról a cipellőn a kútyakulát is béhorggyaja lakásba? Tessen innét takarodni!

A következő: hát ugye nálunk általában még este 10-kor is van élet, setétben ugye mégsem lehet... Jön a vín kurva szemben lakó, hoty:
- Maguknál állandóan ég a villany!
- Nasésaztán?
- Bevilágit hozzám! Zavar!
- Tessen talán béhúzni a függönyt!
Erre a lehető legintelligensebb über magyar válasz csattan:
- De én nem akarom béhúzni a függönyt!
- Hát én meg nem akarom leoltani a vellanyt! Húzzon el drága!

És ez így megy minden nap! Hajrá magyarok! Ez az igazi jó ejrópaji mentalitás! Ezzel a zseniális hozzállással még egyszer győzni fogunk!

2008. szeptember 25., csütörtök

Halállista


Hát mag ollyan, hogy gondoltam ideje lenne mán csokorba gyűjteni, amit kibányászottul rühellek Genyószitiben, csak, hogy nehogy elfeledjem:

1. Rühellem az erőszakos gennyes kisnyugdíjasokat, akik gyöngeséget színlelnek a megállóban, de amint megjön a busz/villamos/troli/metró rögtön szétszórnak maguk körül mindenkit, csak szálljanak mán fel minnél előbb! Hova a picsába siettek? Kezdődik a Balázs só? Tetvek!

2. Rühellem ugyanezeket, akik körömszakadtáig küzdenek egy-egy szaros ülőhelyért! Rohadjatok meg! Mocskok!

3. Gyűlölöm a seggfej genyósziti lakosokat, akiktől nem lehet leszállni a tömegközlekedési gyenókról, mert hol állna meg isten barma, ha nem az ajtó előtt rögtön, és arréb nem vonszolná rüszmeteg testét, csak tipródik, hogy had szálljak mán fel mihamarább! A kurva anyátok! Sokkal hamarabb felszállhatnátok, ha engednétek a leszállókat! Dögöljetek meg! Primitív állatok!

4. Undorodom azoktól, akik suttyomban belefinganak a légtérbe a combínón, mert ez a rohadt villamos lénkondival fölszerelt, és a ventillátor fölkapja a szagok és ezer darabban fröcsköli vissza a gyanútlan utas képébe fél órán keresztül, és a szag csak kering-kering! Szarjatok be! Undorító nyomoroncok!

5. Gusztustalan állatnak tartom az összes kibaszott csövest, főleg ha felszáll a villamosra, és ott kezd el kipárologni, mint egy utolsó varacskosdísznó! Állat nem lehet ilyen büdös! Rohadjatok el! Állatok!

6. Kikérem magamnak, hogy a MÁVÓS és BKVés köcsög jegyellenőr aszongya: "Hö, köszi!" Tegezzed a kibaszott kurva nénikéd, te ganaj! Baszóggy meg!


Mára ennyi, de lesz még folytatás!!!!! De most aszem, kitomboltam magam!

2008. szeptember 15., hétfő

Hello tourist!



Na hát itten vótak a rokonyok Ámerikábúl! Gondolták, ha mán itt, meglátogatnak minket is! Ok! Délibe érkeztek, Keletibe kölötött eljutni. Hát oszt vat érdemes megnézni? Túristailag, vagy a riöl Genyósziti? Nohát túristailag belőttük a célállomásokat: Batyi Duma part, Országház, Vörösmarty tér, Váci strasse. Persze kibaszásból lehetett vón mondani, hogy hát akkor nézzétek meg a szétcseszett Astoriát, sétálgassatok fent és lent a Blahán. Na mendegy. Később meglettek kocsikáztatva a Genyósziti trefik dzsemben, hogy hát dzsaszt lájk hóm! Minden szép, minden fasza! Tisztára, mint Hofinál, mikor hazajöttek az ámerikás mazsarok Losziból. "Hát hogy éltek itthon? Jól! Na, dehát egy kicsit bővebben! Nem jól!" Hát erről ennyit!

És a dugóban csücsörögve, felröppen a kérdés: - Miért van az, hogy ülnek az emberek a kocsiban, itt Pesten, és mind csak néz ki a fejéből, mintha semmi nem érdekelné őket? Itt nem nem mosolyog senki?

- Hát isten hozott itthon! Ez itt Genyósziti, az érdektelen bamba birkák földje! A holtak földje, zombik városa!


Mert ez Genyósziti! Itt ilyenek a pógárok! Birkuci! Ezért lehet őket mindig rávenni egy jó kis tüntetésre, ezért lehet nekik bemesélni, hogy a főpolgármesteri székbe legmegfelelőbb személy Demszky elvtárs, hogy a kátyúk értünk vannak, és hogy van olyan honatya, ki nem lop, és a népért van, elhiszik, hogy a világ közepe Genyósziti, és azon kívűl bizony nincs élet, bár nagyon benne sem!

2008. szeptember 7., vasárnap

Hö? Mijeza zoszlop Júcsa?

Ki gondolta volna, hogy az imádott közlekedési vállalat milyen tudatosan tervezi jövőjét - pontosabban, súlyosbítja csődjét és közröhejjé válik. Sokan nem is tudják, hogy miközben orrba-szájba arról pofáznak, hogy nincsen pénzük semmire, a buszok állapotát jobb ha nem is tudják az utasok, mert halálra rémülnének az igazság hallatán, a világbarmai GPS-el felszerelt buszokat is üzemeltetnek Genyószitiben!!!!! A megállókban ilyen kijelzőn lehet nyomon követni, hogy mikor érkezik a következő járat, s ámulhatunk vajon mi a rohadt büdös FRANCNAK?????
Ezennel kiosztom a létező legnagyobb ÜP-díjat annak a nagyokosnak, aki ezt megszervezte és a rohadt cégének némi bevételt csinált ezzel (persze ezért vegyél bérletet meg menetjegyet, hogy ezek a mocsok rohadékok ilyenekre költsék!), plusz kisebb ÜP annak a kiscsírának, aki már odaírta kreténségét alkoholos filccel. NYASGEM mindkettőnek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2008. szeptember 4., csütörtök

Bem rakparti séta

Há meg olyan, hogy lesz valami macskakiállítás Genyószitiben. Biztos oda készül a város összes macskája, vagy már nem sikk macskát tartani. Manapság vagy pulit tartanak a belvárosban, vagy kutyának nem nevezhető kézitáskának álcázott szőrpamacsokat, akik alutasakos nyavajákkal táplálkoznak, de a macskahiány épp úgy nem normális, mint a ma reggel készült kép a Duna partján. Pár lépésre a külügyminisztérium, látótávolságban a parlament, sétálgató turisták, városnéző buszok, és hopp mibe botlik az ember? Pihenő egérke, vagy csak egy elhagyott élethű macskajáték. Érdekes egyébként a rakpartnak ez a része, elég kihalt, a házak is eléggé le vannak rongyolódva, s gondolom nyugdíjasokkal vannak tele, akiket már nem lehet innen kirobbantani. Kell nekik a panoráma. Meg a bűz. Meg az augusztusi tűzijáték. Baromság. Ezek pedig már rohadt drága ingatlanok. Na und? Le kell bontani mindet, és hoteleket építeni (meg presszókat bele). Meg egy rakás bankfiókot mert abból úgysem elég soha, ja meg lottózókat a hülyék adójának beszedéséhez.

2008. augusztus 28., csütörtök

Hugyósjózsi vásárol


Na ma ismét szétvetett az ideg. Nem bírtam magamat türtőztetni, és nehezen, de erőt vettem magamon, kínomban elmentem egy kör sétára, hát hova máshova, mint egy forgalmas, benzingőztől szürke, aszott emberekkel teli, zajos genyósziti utcára. Ez van, örüljünk. Persze ilyen környezetben nehezen oldódik az ember, pláne amikor már órák óta összeugrott gyomorral csak folyamatosan negatív gondolatokkal volt tele az ember feje. Annyira jól esett volna beszólogatni, üvölteni, de visszafogtam magam, egy-két csapkodást leszámítva. Pedig mennyire ordenáré trógerságokkal szórakoztathattam volna közvetlen környezetemet!

Betértem az első szembejövő drogériába, hát ezek is minden sarkon ott rohadnak, mert genyósziti pógárai nagy drogfogyasztók. Mindenféle nyavaját beképzelnek maguknak, és vásárolnak szüntelenül mindenféle szir-szart, nagyrészt tök fölöslegesen, aztán majd 10 év múlva megtalálják egy lomtalanításkor a lejárt szavatosságú bétakarotin tablettákat a ginzengkapszulákkal együtt, meg a szétnyomódott, s összeszáradt herbafogkrémes tubusokat a macskaszőrrel és hajszálakkal teli atkás retek tálalószekrények legeldugottabb bugyraiban.

Persze én is fogkrémet vettem, használatra (mily meglepő, kivételes eset!). A boltban hemzsegett a nép, csikorogtak a bevásárlókocsik, a munkában vagy szoliban megfáradt karokon lógva lelkesen suhogtak a műanyag kosarak, teli minden földi gyönyörrel. A pénztárnál hatalmas sor verődött össze, és mindenki teljes nyugalommal várakozott. Eközben a pénztárost már lassan kiverte a víz, pörgött mint a vaddisznó. Ha egy áldozat jelentősebb összeget fizetett, a hölgyike csak felnyögött: - Pont?

- Tessék? - mondta a vevő döbbenten.

- Pont!? - agresszív szemkontakt.

- ???? - elképedt zavarodottság.

- Pontooot? - kissé nyűgösen.

Én ekkor már valószínűleg elég hülyén nézhettem jobbra-balra, hogy leplezzem döbbenetemet, gondolván biztos ennél az állásnál is feltétel a jó kommunikációs készség, de a hölgyike pusztán síkhülye verbálidióta. No mindegy, a vevő nem gyűjti az ákcejós hűségpontyokat. "Mert itt érzem, hogy fontos vagyok" - szúrta ki a szemem a szlogen a falon kifelé menet. Hát, teccikérteni tojok rátok, ebből nem kérek többet, csak ha épp pillanatnyi elmezavarom lesz ismét.

No problemo, kalandra fel, irány a sarki közért! A bejáratnál a biztonsági őr teljhatalmú atyaúristenként tekint le minden betérő vevőre, s szemében ott villódzik a cáfolhatatlan verdikt: ki ide belépsz, porban fetrengő hitvány féreg vagy és maradsz örökké. Az üzletben állandóan hangyaszorgossággal dolgoznak az árufeltöltők, lehetőleg egyszerre minden sorban, nehogy meg lehessen mozdulni tőlük. Kedvenceim a sóhajtozósok, akik azt hiszik szívességet tesznek, hogy megengedik, hogy közelebb jussak a nyamvadt árujukhoz, és pénzt adjak érte. Ó igen megint fejet kell hajtanunk előttük, meg alázattal előre köszönni, talpukat nyalni! Na persze!! Ők is emberek! Meg kell értenünk! Igen?? És engem ki ért meg? Papírhalmokba fulladva gürizek mint egy barom, azért hogy végre szombat legyen, és az ájulástól semmire sem legyek képes, és akkor még ilyen tetű dolgokra kelljen figyelni? Genyószitiben meg lépten-nyomon a lélektipró agyatlanokkal kelljen küzdeni? Kösz, nem. Na szóval, a bolt minden alkalommal hozza formáját: alig várom, hogy kijuthassak miután kikerültem a harmincadik sóhajtozós árupakolót, átverekedve magam az öregasszonyok keresztbe állított bevásárlókocsijai között, s végre beállhassak a kretén pénztársorba, ahol a hátbanyomott kosár és a nyakszirtbe lihegett szájszag, már csak hab a tortán.

Gyúccsá rá!

Hát meg olyan! Mióta világ a világ mindenfelé láthatunk kérgeslelkű dekkvadászokat nagyvárosaink utcáin. Bár én egy ideje úgy vettem észre, hogy ez a szakma bezony, mintha kihalóban lenne, de az is lehet, hogy nem járok-kelek eléggé nyitott szemmel a világban!

Mindenesetre ma úgy éreztem, hogy e "szép" és "nemes" kétkezi munka mintha röneszánszát élné!


Vannak, akik kézzel vadásznak, elejtik a zsákmányt hosszas cserkészés után, vadászterületük a mindenféle tömegközlekedési megállók és járdaszigetek. Csak azt szívja az igazi dekkvadász, mit maga ejtett el, olyan, mint az oroszlán a szavannán, nem éri be az elévetett konccal! Ő csigerettát nem kéreget, vadászni szeret! Mindennél jobban áhítja a vadászat izgalmát! Ma a kézi zsákmányszerzési módok mellett felfigyeltem egy új vadásztechnikára! A csapdaállítás! Öreganyám bóklászik, két szatyor a kézben, na mondok, beztos vásárolni vót, de csak az egyik cekker megtöltésére volt elég a nyögdíj! De nem! Szépen, szisztematikusan végigjárta a kihelyezett csapodákat! Óvatosan közelítve a kukának álcázott csapdákat, egy váratlan mozdulattal megragadja a kuka elejére rafináltan fölszerelt csikk gyűjtőt, és egy határozott mozdulattal megtekerintve annak tartalmát az üres staneclibe zúdítja. Majd a csapdát eredeti helyzetébe forgatva oson a következőig.


Szinte látom, ahogy hazaérve kiborítja zsákmányát a konyhaasztalra, melyet előzetesen gondosan leteregetett ingyenes reklámújságokkal és katalógusokkal, és szépen elkezdi a válogatást. A méreten aluli darabokat böcsületesen vissza bocsátja természetes élőhelyükre, a szemetesbe, míg az igazán kapitális darabok egy üres margarinos dobozba gyűlnek szépe. S mikor ezzel végzett, kiválaszt egy szép egészséges dekket és elégedetten hátradőlve rágyújt és nagyot sóhajt a kimerítő vadászat után!

Egészségére öreganyám!

2008. augusztus 25., hétfő

Zombik városa



Hát megint vót augusztustalan 20-i fireworks, teljes elsötétítés, rohadt nagy szél meg minden, ami ilyenkor kell a pógárnak!

Az a baj, hogy későn jutott eszembe, micsoda nagyszerű lehetőséget passzoltam el e tsodálatos napon, estvén! Minden elsötétül fél órácskára, közvilágítás kikapcs, Genyósziti pógárai milliószám lepik el a Duna partot, szemüket az égre szegezik, és, mint George A. Romero nagyszerű filmalkotásában a zombik, ha tűzijátékot lőnek föl a még élők, a pógárok számára megszűnik a külvilág és nem létezik más, mint a fellőtt adóforintok fénye a Dunán! Egy-két száj szélén még a nyál is végig csordulhatott észrevétlen, s hangtalan placcsanással landolhatott az ünnepi cipellőkön! De ki vigyáz a városra addig?

Hát, ha hamarább kapcsolok, felszerelhettem volna a háztartást egy-két holmival, lehetett volna plazama tv-m, mint a nagyoknak és a hitelből vásárlóknak! Ultramodern robotgépem, robogóm, és minden ami köllhet! De későn éledt bennem az ötlet, sebaj! Elteszem jövőre! És 2009 aug. 20-án lesben állok, és mikor elsötétül az agyilag amúgy is setét város, Al Bundy után szabadon kiadom a jelszót: "Nem érek rá! Megyek fosztogatni!"

2008. augusztus 21., csütörtök

BKV a takarékosság jegyében



Azt a rohadt életbe! Egy kicsit nem figyelek oda, és már megint történik valami ordenáré baromság!

Hát kíváncsi leszek, hogy a BKV vadiúj ökörsége a pontosság, gyorsaság és főleg a takarékosság jegyében, hogyan fogja ismételten őrületbe kergetni az utazóközönséget! Mert hát vettem bérletet, kaptam mellé egy hinnye de fasza Tájékoztató füzetet! Ebből aztán értesülhettem egy rakás baromságról. Mert persze már olyan unalmas volt, hogy tudtuk, melyik járat micsoda, megjegyeztünk sok-sok számot, de mindez most mehet a kukába, programozhatjuk újra picsiny agyunk útazós winchesterét! De, hogy most akkor mitől lesz jobb és szebb eme új rendszer? Hát erre nem bírtam (elektronyos) rája gyünni! Úgy tűnik, egy ilyen kaliberű átalakítás nagyszerűségének megértéséhez kevés ez az egy diploma!


Merthogy illeneket olvasok: "Megszűnik a gyorsjáratok korábbi jelzése (piros szín, keret), a gyorsbuszokat ezentúl egyöntetűen a járatszám utáni E betű jelzi." stb. Mekkora ötlet! Mennyit kellett ehhez agyalni! És egy csomó helyen eztet olvasom: "Menetrendje kissé módosul." Hát hurrá! Éppen ideje! És ez is mekkora újítás, pl. a 9-es busz esetében: "Csak munkanapokon közlekedik, hétvégén a 109-es járat pótolja." Akkor most mi van?


És még egy raklap ehhez hasonló baromság! Fölmerülhet a pógárban óhatatlanul, hogy az adósságokból, deficitből kikecmeregni soha nem tudó BKV mija tökömből finanszírozza mindezt? S csak nem egy vezetőséghez közeli cég fogj-é legyártani az új táblákat az ótvaros buszokra, meg miazmás! És persze ez a kis buzi tájékoztató füzetke is beztos nem ingyér van, sebaj tóbiás! Majd kifizettetik velünk a teljesen fölösleges jobbítás jegyében, aztán egy év múlva lehet vonogatni a vállakat, hogy hát na izé, nem jött be! Visszaállunk!


Addig is hajrá az aranyér!

2008. augusztus 8., péntek

"Forró nyári délután volt..."



Tegnap egész nap az a jó öreg nóta járt az eszmben, melyet hajdanában danában még az Anyátok zenekar írt, s nagyjából arról szól, hogy forró nyári délutánon a skinheadek napozgatnak, labdázgat a budapesti punk gyerek, az avantgardok mosolyognak, van ott nehány róker is, de jön egy részeg öregember és megnyit egy tűzcsapot, és ürülékben fürdik egész Budapest! Na! Nem egy nagy művészi értékkel bíró alkotás, de ma már nem hallani ilyet, manapság csak a népbutítás, az altatás dívik. Ölelj át, meg jaj de nagyon szeressémán, itt a napfény a tengerparton, ölelj meg lágyan aztán nyald meg a herém! Mindez azért, mert elfedik az igazságot, amíg ezt hallgatod, el vagy bódítva, nem kell észrevedd a valóságot, így nyugtatnak, leszedálnak! Néha van egy-két jó kis tüntetés, bár gyanús, hogy ezt is csak a politikus közeli vállakozói csoportok miatt robbantják ki. Mennyünk Józsi! Szeggyünk fel némi térkövet, hajingáljuk össze-vissza! Tépjünk föl egypár padot he!

Másnap ki lehet írni a tendert, XY politikuss rokonya meg gyorsan megnyeri a pályázatot, lehet kövezni, padozni meg miazmás. Jövő hónapban majd nyerje meg a Béla!


Pedig, itt a valóság! Kombínón vín puki bűzlik és üvölt a telefonba, miközben egy síbotra támaszkodik: "Nem érdekel! Megmontam! Nem az én hibám! Megmontam, hogy számla nélkül ennyibe kerül! Akko is! Nem érdekel!" Az persze nem derült ki, mi volt a vita tárgya, mindenesetre annyit mindenkinek sikerült leszűrni, hogy a Papp Józsinak a kurva annyát, bárki is legyen szegény, és különben is ő tehet mindenről! "Ércse meg, ez éngem nem érdekel! Haggyon békin, itt van nálam most is több száz könyv, le kell szállnom! Nem érdekel! Bazd meg, nem érted! Jó! Leszállok!" És lebassza a telefont, és a síbotról kiderül, hogy nem is az, hem kiskocsi! Rajta nyolc-tíz kínai piacos szétronygolódott sporttáska, bennük egy rakás könyv! Na, hát aki a könyveket szereti, ugye! És nekilendül, mindenki szanaszét gurul, mint a tekebábuk, az öreg meg kűzdi kefelé a Blahán a kiskocsit, miközben semmi hoppá bocsánat!

Hát ez Genyósziti!


7-es buszon vénkurva kézen vezeti unokáját, és mintegy jégtörőként használja az üresen kandikáló ülőhely elérése reményében, mert hát a cél szembesíti az eszközt, mire hazaértek, szegény kissrác, szerintem csupa kék-zöld folt volt!


Ennyi élményre jól meg is eheztem, na, mondok dobjunk gyrostot! Megkapom a mannát, mögöttem áll korunk hőse, a bajszos paraszt pesti, és rendel eképpen: "Khéjt gyros lesz! Elviszem, de nem kő bécsomagolni!"


Hát örültem, hogy hazaértem! Genyópolisz! És ide akarunk mi Olimpiát? Vagy bármit?????? Basszátok meg!

2008. augusztus 6., szerda

Valami bűzlik Genyószitiben!





Hát tessék kérem! Úgy látszik az illemhely porblémák másokat is izgatnak, de mint a Népszabi cikkéből kikandikál, igencsak szar a helyzet. És bár ezzel Genyósziti vezetése, úgy tűnik legalábbis, tisztába van téve, szarnak bele! Ebből is csak üzlet, reklám, marketing, szarakodás! És amíg a helyzet majd megoldódik 100-150 év múlva addig adottak a fák, parkok, árnyas ligetek! Szarásra, hugyozásra fel! Le a sliccekkel! Majd amikor "ürülékben fürdött egész Budapest", talán Demszky elvtársék is észbekapnak, vagy hajba a haverokkal! Vagy nem, inkább ez utóbbi lehetsegges!


"A köztéri illemhelyeket tekintve Budapesten a két világháború közötti időszak számít az aranykornak, a ma általában üzlethelyiségnek kiadott, díszes rácsozatú mellékhelyiségek akkoriban létesültek, döntően a Nagykörút vonalán. " Na azért ez egy szép mondat, klotyó aranykor!!


Harcra fel! Induljon a szarcsata! Jöjjön az újabb aranykor!


"A tenderen négy éve hirdettek eredményt, a nyilvános vécék kategóriájában " - mint az Oscar gála! Szar kategóriában első díj: Genyósziti!


"Végül kiderült, hogy a tender keretében telepítendő illemhelyeket nem lehet szinkronba hozni a fővárosi szabályozási kerettervvel" - hát asszem, ezen nem köll sokat magyarázni! Nem is Madzsarisztán lenne, ha szinkronba lehetne hozni!


Már megint van mire büszkének lenni! Lehetnénk például az EU legnagyobb ürülék és pisa (hoppá, az együtt ÜP!) exportőre! S akkor nálunk a szart is aranyárban lehetne mérni!!

2008. augusztus 5., kedd

Hugyos Józsi Pesten



2008. augusztus 5. kedd, Madzsarisztán, Genyósziti, Józsi körút


Hát hogy mennyi büdös tahó állat él ebben a városban, az már szinte elpékesztő! Gondoltam, kinézek mán a gályahely erkélyén, szívok egy kis friss szmogot. Hát érkezik ám egy úri ember, amolyan igazi büdös tahó kinézetű, gondoltam, is, hogy na ez egy igazi büdös tahó, már csak azért is mert irgalmatlanul vakargatta, csavargatta kínai piacos farmergatyáján keresztül a bránert. Gondoltam, szifilisz, vagy valami kis nemi identitás fertőzött porbléma.

Begördül pont az erkély alatti fához, mondom fényes nappal, belváros!!! Előveszi loncsos ordenáré faszát, és elkezdi telibe huggggyozni a szegény mit sem sejtő fát, melynek szomszédjának tövében azóta is ott figyel a múlt heti kutyakula!

Majd a jóleső huggyantás után bráner elrak, cipzár fel, és, mint aki jólvégezte dolgát tovább korzózik és élvezi a pondró primitív életét! Hát ismételten csak gratulálni tudok! Remélem, egyszer beragad a slicc és bécsurog a gatyókába a sárga!
Te mocskos állat!

2008. augusztus 4., hétfő

Jóska! Levelet hozott a pósta!



Hát meg olyan! Gondoltam, felhajintok egy levelet, nem egy bonyolult dolog! Semmi más nem kellett volna, csak egy szép piros postaláda!

De jaj, a gyanútlan áldozatnak! Miért van az, hogy Genyósziti utcáiról eltűntek a postaládák? Kb. 1/4 órácskát sétálgattam szép fővárosunk kutyaszaros nagy körútján, de sehol semmi! Hát basszus kulcs! Ez ennyire bonyolult ügy? Ne, de szenvedéseim meghozták gyümölcsüket, mint szorulásra a hashajtó! Végre! Egy láda! És az az egy vajh hol? Naná, hogy a posta mellett! Hát kérdem én mély tisztelettel, ha van egy minden tekintetben föladható levelem, amivel egyébként nem kellene sorban állanom a potytán, miért kell a fél világot bejárni? Ez biztos a kibaszott túristák miatt van, ezzel serkentvén őket városnézésre! De én nem akarok túristáskodni! Én csak annyit szeretnék, hogy küldeményem A-ból B-be elküldhessem sorbanszarakodás nélkül, anélkül, hogy bájologjak a postáskesasszonnyal!

Hát, hiába! Ez a XXI. század! Nincs menekvés!

De azért, biztos, ami biztos, kapjanak még egy ÜP-t, mert ezek nem nyughatnak! Az ÜP mellé Jóska, akinek levelet hozott a pósta, egy díszdobozos, egy hétig napon érlelt szaros alsógatyát ajánlott fel, köszönet érte!

2008. július 31., csütörtök

Hív a vasút, vár a bánya

Na szóval! Genyósziti lakosai ismét remek napra ébredtek. Miközben az akciós esernyők és oxigéndúsított hathetes péksütemények áradatában bérletért sorban állva gondolatban jól beszólogattak a tőlük hangyapukinyit esendőbb kinézetű bogártársaiknak, s vérmes tekintetükkel méregetve egymást dühödten hőbörögtek magukban, egy bekattanat hugyos kutya nyálcsorgatva csörtetett keresztül a forgalmas aluljárón. Szinte röhögött a sok marhán, akik megrőkönyödve nézték a rögtönzött parádét. Ez a farkasfelmenőkkel rendelkező fenevad többeket megfélemlítve lenyűgöző önfeledtséggel szlalomozott a babakocsik, vínbanyák, retkes taták meg nyamvadt táskakutyás nőcskék között. S ekkor...

- Köszönjük, hogy utazásához a MÁV-ot választotta!

Hoppá, egy cseppet kicsordult a nyálam. Mi? Haggyatok má' a rákba! Mi a tökömet választottam volna?? Tán fussak a munkába? Hülyegyerek. Ööö micsoda álom! Vagy valóság? Na irány a bánya, ma is jól indul a napom.