Kiszámolta

Jajj, hát meg ollyan!

Minap felszált a 7es buszra Büdös Bácsi és Büdös Néni. Gondolom, már legalább reggel óta nem látták egymást, hát nekiláttak megbeszélni a nap eseményeit.

Büdös Bácsi: - Oszt bótba' vótá'?

Büdös Néni: - Ja baze'! Vótam! Hát bazeg! Megyek a henteshe', oszt mondok csirkeszárny! A' nicsen! Hát akkó farhát! Bazeg! 600ér akarja anni! Há' mondom, bassza meg, há' lopom én a pézt? Mit gondó? (Monnyuk, ránézésre, szerintem igen!)

- Hö! Bassza meg!

Büdös Néni: - Akkó meg megyek veszek mondom tojást! Kurvaannyát! 300 a tojás! Hát!

- Micsoda? 300? Há hogya'? Hotyhoty 300? Há' mi?

- Mondom, bazeg 300! Nem? Bazeg! 6 forint egy tojás, akkó 10 darab az 300 nem, bazeg?

Szar arc in da hósz

Hát, hogy miért hor a Főd a hátán ennyi parasztot? És hoty a büdös picsában van az, hogy ezek nagy része Genyószitiben vert tanyát?

Itten e, ahun gályázom, nahát szóval, belváros, meg minden lószar, lakóház. Abban a mi kis irodánk. Három szinten szinte minden. Ganéfalvai tahó szőröstalpú büdös parasztok! Mán akik itten lakóközösséget alkotnak, vagy mi a rák! Hát pógárok, nya!

Mindenik feszt idejön nyavajogni, azt azért hozzáteszem, nem mi vagyunk az egyetlen cég a házban!

Kurva nagy kartondoboz a kukák mellett: mán csoszog is befelé az egyik vín szipirtyó, hogy aszongya: - Mán megint telerakták a kukát kartondobozzal!

- Hát kézcsókom! A doboz, én legalábbis úty láttam, hoty a kuka mellett van! Másrészt, mi a fasz közöm van nekem a dobozhoz?

- Mert maguk rakták oda!

- Na, apád faszát te tahó! Takaroggggy!!!

Úristen! A körfolyosón dohányol az embör fia néha. Jön a vín buzi a szomszédból:

- Mit gondolnak, miért vittem el maguk elől a virágládákat?

- A mi virágládáinkat? Szóval maga volt! Hát biztos kleptónak taccik lenni!

- Azé vittem el, hogy itten nekem ne dohányozzanak!

- Nem magának dohányzunk!

- Én meg majd jó főjelentem magukat!

- Mi van????????

Másnap jön a ház üdvöskéje, vín dzsipszi takarítónő, hogy aszongya hogy:

- Panasz van magukra! Dohányoznak a folyosón!

- Há hol a búbánatos tökömben dohányoljak, mán ha meg nem sértem, aranyoskám?

- Panaszkodnak, hogy hamu vann a fődön, meg a folyosón!

- Maga a takinéni, takaríccson!

- Meg béhorggyák a lakásba a hamut a cipő talpán!

- Hát, na! Ki mit gyűjt! Meg amúgy, egy: lábtörlő! Kettő: az senkit nem zavar, hogy a gennyes szar fosom uccáról a cipellőn a kútyakulát is béhorggyaja lakásba? Tessen innét takarodni!

A következő: hát ugye nálunk általában még este 10-kor is van élet, setétben ugye mégsem lehet... Jön a vín kurva szemben lakó, hoty:

- Maguknál állandóan ég a villany!

- Nasésaztán?

- Bevilágit hozzám! Zavar!

- Tessen talán béhúzni a függönyt!

Erre a lehető legintelligensebb über magyar válasz csattan:

- De én nem akarom béhúzni a függönyt!

- Hát én meg nem akarom leoltani a vellanyt! Húzzon el drága!

És ez így megy minden nap! Hajrá magyarok! Ez az igazi jó ejrópaji mentalitás! Ezzel a zseniális hozzállással még egyszer győzni fogunk!

Bem rakparti séta

Há meg olyan, hogy lesz valami macskakiállítás Genyószitiben. Biztos oda készül a város összes macskája, vagy már nem sikk macskát tartani. Manapság vagy pulit tartanak a belvárosban, vagy kutyának nem nevezhető kézitáskának álcázott szőrpamacsokat, akik alutasakos nyavajákkal táplálkoznak, de a macskahiány épp úgy nem normális, mint a ma reggel készült kép a Duna partján. Pár lépésre a külügyminisztérium, látótávolságban a parlament, sétálgató turisták, városnéző buszok, és hopp mibe botlik az ember? Pihenő egérke, vagy csak egy elhagyott élethű macskajáték. Érdekes egyébként a rakpartnak ez a része, elég kihalt, a házak is eléggé le vannak rongyolódva, s gondolom nyugdíjasokkal vannak tele, akiket már nem lehet innen kirobbantani. Kell nekik a panoráma. Meg a bűz. Meg az augusztusi tűzijáték. Baromság. Ezek pedig már rohadt drága ingatlanok. Na und? Le kell bontani mindet, és hoteleket építeni (meg presszókat bele). Meg egy rakás bankfiókot mert abból úgysem elég soha, ja meg lottózókat a hülyék adójának beszedéséhez.

A posta, a marha meg a banya (esti mese)

Na gondolta a világ marhája eccer, elmegy a postára befizetni a csekkeket. Már az ajtóban látszott, hogy a tömeg miatt valószínűleg csak mélyrelaxált alfa állapotban lehet valahogy majd kibírni a sorbanállást a harminckét fokban, de mit tehet hősünk? Bevállalja? Igen vagy nem? Légy kemény, vállald be! Egyszer élünk, vállaljuk be.

A 40 négyzetméteres gőzfürdőben húszegynéhány ügyfél topogott egyik lábról a másikra állva, nyaknyújtogatva, előretekintgetve. Kerűlt is valahonnét egy ócska szék. Hát az öregasszonyok elképesztő gyorsasággal vércsemód vetették magukat rá. Aztán messziről kiabáltak érthetetlen szövegeket a franc tudja kinek és mi célból. Voltak ott fontos emberek is, akik bizonyára siettek, de a legsürgősebb dolguk természetesen a parancsolgató vénbanyáknak volt. A főbanya aki teljesen átvette az irányítást percenként meggondolta magát, és egy másik sorba állt át, hogy az ott állókat is boldogíthassa türelmetlenkedő siettető VÍRNYÍKOLÁSÁSVAL. Még ez sem volt neki elég, többször kiállt a sorból, előrement az ügyintézőhöz, felháborodva próbálván átszervezni a postahivatal munkamenetét.

A marha meg csak az óráját nézte, hogy mikor lehet már innen elszabadulni, végleg megszökni, disszidálni erről a fertelmes és rohadtul feleslegesen másokat siettető és stresszelő fos helyzetekkel teli városból meg országból!!!!!!!!!! MARIKA a rongyot!!!!!!! Nekünk még itt dolgunk van!

Na szóval pósta! Há meg ollyan, lehet hogy álmodtam, de Angliából e-bayről hétfőn reggel rendelt borotvapengém szerdán már itthon volt. Lógisztikailag kivválló.

Idehaza meg mi van? Darazsak költöztek a postaládánkba, postás egy rövid üzenetet firkantott az egyik levelünkre: "Darazsak vannak a postaládában! Kérem szedjék ki!", majd egy laza mozdulattal átcseszte a pakkot a kerítésen. Lazzzaaa, tiszta ámeríka.