Tegnap egész nap az a jó öreg nóta járt az eszmben, melyet hajdanában danában még az Anyátok zenekar írt, s nagyjából arról szól, hogy forró nyári délutánon a skinheadek napozgatnak, labdázgat a budapesti punk gyerek, az avantgardok mosolyognak, van ott nehány róker is, de jön egy részeg öregember és megnyit egy tűzcsapot, és ürülékben fürdik egész Budapest! Na! Nem egy nagy művészi értékkel bíró alkotás, de ma már nem hallani ilyet, manapság csak a népbutítás, az altatás dívik. Ölelj át, meg jaj de nagyon szeressémán, itt a napfény a tengerparton, ölelj meg lágyan aztán nyald meg a herém! Mindez azért, mert elfedik az igazságot, amíg ezt hallgatod, el vagy bódítva, nem kell észrevedd a valóságot, így nyugtatnak, leszedálnak! Néha van egy-két jó kis tüntetés, bár gyanús, hogy ezt is csak a politikus közeli vállakozói csoportok miatt robbantják ki. Mennyünk Józsi! Szeggyünk fel némi térkövet, hajingáljuk össze-vissza! Tépjünk föl egypár padot he!
Másnap ki lehet írni a tendert, XY politikuss rokonya meg gyorsan megnyeri a pályázatot, lehet kövezni, padozni meg miazmás. Jövő hónapban majd nyerje meg a Béla!
Pedig, itt a valóság! Kombínón vín puki bűzlik és üvölt a telefonba, miközben egy síbotra támaszkodik: "Nem érdekel! Megmontam! Nem az én hibám! Megmontam, hogy számla nélkül ennyibe kerül! Akko is! Nem érdekel!" Az persze nem derült ki, mi volt a vita tárgya, mindenesetre annyit mindenkinek sikerült leszűrni, hogy a Papp Józsinak a kurva annyát, bárki is legyen szegény, és különben is ő tehet mindenről! "Ércse meg, ez éngem nem érdekel! Haggyon békin, itt van nálam most is több száz könyv, le kell szállnom! Nem érdekel! Bazd meg, nem érted! Jó! Leszállok!" És lebassza a telefont, és a síbotról kiderül, hogy nem is az, hem kiskocsi! Rajta nyolc-tíz kínai piacos szétronygolódott sporttáska, bennük egy rakás könyv! Na, hát aki a könyveket szereti, ugye! És nekilendül, mindenki szanaszét gurul, mint a tekebábuk, az öreg meg kűzdi kefelé a Blahán a kiskocsit, miközben semmi hoppá bocsánat!
Hát ez Genyósziti!
7-es buszon vénkurva kézen vezeti unokáját, és mintegy jégtörőként használja az üresen kandikáló ülőhely elérése reményében, mert hát a cél szembesíti az eszközt, mire hazaértek, szegény kissrác, szerintem csupa kék-zöld folt volt!
Ennyi élményre jól meg is eheztem, na, mondok dobjunk gyrostot! Megkapom a mannát, mögöttem áll korunk hőse, a bajszos paraszt pesti, és rendel eképpen: "Khéjt gyros lesz! Elviszem, de nem kő bécsomagolni!"
Hát örültem, hogy hazaértem! Genyópolisz! És ide akarunk mi Olimpiát? Vagy bármit?????? Basszátok meg!
