na mostan milyen jól kinótáztam magamat ehun a nyílhegy, volt egy félkarúrabló, imígy gondolkodott, hápersze, sohanecsórjám, rendes ember maraggyík, szalaggyík, vajon megvakarta, és csatában vesztette el??? MONDJÁTOK MEG!!!! azt hiszem kiakadtam
csak az nem poén, hogy mindig kiakad az ember. pl.: ma genyószitiben azzal szórakozik valami frusztrált pöcs vagy picsa, hogy bombariadókat kelt a főpályaudvarokon. ifjú(sas) koromban voltak még ily balhék, hogy iskolákba betelefonáltak a dolgozatírók, kijött a rendőrség, és másnap ugyanúgy meg kellett írni a dolgozatokat. de ez itt nem néhány középiskolás csírával szórakozik, hanem azokkal az idióta baromállatokkal, akik még itt maradtak ebben a mocsadék gennyes CSÁNYIBAJUSZOSROHADÉKMUTYISZTÁNGENNY országban és saját fosukban kavarogva gyűlölködve köpködik egymást, vagy csak kizsigerelve próbálnak egy rohadék SZAR nap után hazajutni!!!!!!! mert mia retkes szarért él az ember, ha nem azért, hogy a szeretteivel töltse a Földön keserves életét - talán azért, hogy egy MOCSKOSSZEMÉTSZAR alpári rabszolgatartó kizsigerelő vállalat vagy genyómagyar főnök elcseszett és irreális elvárásainak megfelelve a sárban pancsolva, földön csúszva közben a diktátor seggét nyalva csússzon-másszon haza mindenki???!!!!!!! emberek!!!!!! lázadjatok a kizsákmányoló barmok ellen!!!!! én nap mint nap egy olyan közegben dolgozom, ahol én vagyok a kis pöcs hangya, utolsó senki, aki a nyamvadt álemberek áligényeit teljesítem!!!!!!! elmondani nem tudom mennyire GYŰLÖLÖM!!!!!!!!!! főleg amikor a kiscsíra tőlem fiatalabb marhát látom hawaii-ozni: lába az asztalon, a népsportot olvassa!!! nekem közben kifolyik a belem, és alázatosan közelítve hozzá megkérem egy szívességre, ami a munkám, csak egyszerűen a szar dolog amit el kell végeznem, és ez a tetves rohadék meg ott punnyasztja azt a mocsadékrohadttetű seggét irtózatos pénzekért, és FLEGMÁZVA + LENÉZŐEN, hogy ki ez a pöcs és miért zavar az újságolvasásomban, stílusban odalöki amit esdekelve kérek, (ÓÓÓ nagyhatalmú uram)!!!! Ti mit csinálnátok egy ilyennel??? Comments welcome! PLS! (idézet világbarmaitól)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karrier. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karrier. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. május 13., szerda
2008. október 10., péntek
Tőzsdepánik, káó, shit, mocsok
Aszongya a bróker: venni kell ótépét, ócsó, ákcejós! Aszongya ez a genyó bajuszos: főnyeremény az ótépé vétel!!! Múlt hét csütörtökön 6500 huf vót darabja ennek a reteknek, erre egy hétre rá 3855 huf. Hát ez tényleg főnyeremény főleg annak a mocsok rohadt köcsög tetűnek aki beverte a zárószakaszban -14%-ra, másik kézzel meg visszavette a mocsadék genyó, a különbözet meg a zsebbe!!! TE ROHADT GENNYES TETŰŰŰ!!!!!! Remélem pofáraesel de rohadt nagyot.
Ja, csak az a problema, hogy ezzel már a bizalom utolsó morzsáját is sikeresen felőrölték. Ugyanis ki a tököm fog venni bármit is? Elmondom nincs egy rohadt darab ótépém se, soha nem is kellett!! Mert egy nagy mocsok fos!!! Persze mindenki azt hiszi, hogy ótépé jó cég, csak felfele mehet az árfolyama! Atyavilág!!! komolyan??? lottószámok nem kellenének??
Mintha egyszerre történt volna minden ezen a gennyes csütörtökön: állampapírok leálltak, tőzsde letiporva seggem alá, forint kiütve 248-ról 262-ig. Kircsi!
Mi a problema? Majd megvárjuk míg felmegy az árfolyam. Persze! Marinéni is így gondolja?? és a sok kis pöcs, akit az erste meg minden tetű bankárbróker pöcs felültetett tőkeáttételes meg mindenféle hiteles pozíciókba, azok is így gondolják?? Nagy büdös lófaszt!! Automatikusan fogják kiköpnio őket a rákba, pozikat zárják vakon, egymásutánban, senkit nem fog érdekelni milyen veszteséggel!! Ja tegnap usa megint 7% minuszt termelt. Kövessük mer jó nekünk! Szóval ezek az automatikus likvidálások olyan folyamatokat indítanak pár órán belül, hogy befosás lesszzzzz!!! Kisgenyókkkk rohannak az ótépébe, kiveszik a betétüket, ótépé megrendül, árfolyama 100 ft lesz, cégek mehetnek a levesbe, nem csak kispöcsök, akiket a brókernet meg egyéb kretén megszívatott, a végén meg valami külföldi felvásárolja az egész foskorsó ótépét!!! Nesztek barmok!!!!!!!!! Genyóország gennyes tetűjei!!!!!!
Ja, csak az a problema, hogy ezzel már a bizalom utolsó morzsáját is sikeresen felőrölték. Ugyanis ki a tököm fog venni bármit is? Elmondom nincs egy rohadt darab ótépém se, soha nem is kellett!! Mert egy nagy mocsok fos!!! Persze mindenki azt hiszi, hogy ótépé jó cég, csak felfele mehet az árfolyama! Atyavilág!!! komolyan??? lottószámok nem kellenének??
Mintha egyszerre történt volna minden ezen a gennyes csütörtökön: állampapírok leálltak, tőzsde letiporva seggem alá, forint kiütve 248-ról 262-ig. Kircsi!
Mi a problema? Majd megvárjuk míg felmegy az árfolyam. Persze! Marinéni is így gondolja?? és a sok kis pöcs, akit az erste meg minden tetű bankárbróker pöcs felültetett tőkeáttételes meg mindenféle hiteles pozíciókba, azok is így gondolják?? Nagy büdös lófaszt!! Automatikusan fogják kiköpnio őket a rákba, pozikat zárják vakon, egymásutánban, senkit nem fog érdekelni milyen veszteséggel!! Ja tegnap usa megint 7% minuszt termelt. Kövessük mer jó nekünk! Szóval ezek az automatikus likvidálások olyan folyamatokat indítanak pár órán belül, hogy befosás lesszzzzz!!! Kisgenyókkkk rohannak az ótépébe, kiveszik a betétüket, ótépé megrendül, árfolyama 100 ft lesz, cégek mehetnek a levesbe, nem csak kispöcsök, akiket a brókernet meg egyéb kretén megszívatott, a végén meg valami külföldi felvásárolja az egész foskorsó ótépét!!! Nesztek barmok!!!!!!!!! Genyóország gennyes tetűjei!!!!!!
2008. szeptember 3., szerda
Mert érték a hulladék

Na de most komolyan! Hát basszus! Ezt a remekbaszabott cikket ma olvasgattam a Metro, hoppácska! Pardon! Metropol című sajtóremekben. Osztán, hogy aszongya, hogy! 2000 azaz kettőezer db még használható, vagy kisebb javítások elvégzése után újra üzembehelyezhető vagont sikerült a MÁV Cargo vezetőjének és kis csapatának eladni hulladékként! Na mondom, ezeket jól lefülelték úgy kell nekik! Szép munka volt fiúk! Aha! Az eset évekkel ezelőtt történt. Na, itt el is gondolkoztam egy pillanatra, hát akkor hogy is van ez? Valahonann kigördült néhány ezer vagon, mindenki szeme láttára, és senki nem vett észre semmit? Hát hol a picsában élunk, könyörgöm? Ha valaki eladná a Lánchidat, szerintem itt az sem tűnne fel évekig! Pedig hát kihallgattak szemtanúkat is! Hát akkor most már tényleg mijja tököm van? Voltak szemtanúk! Vagy, ahogy B.S. mester mondotta egykoron "Vannak tanúk!" És, ha vannak tanúk, azok miért csak évekkel az eset után jöttek rá, hogy láttak valamit? Ez már megint olllyan szinten büdös, hogy átszaglik az eltörölt seggemi határokon is! Hogy viríthatott az ostoba mosoly a MÉH felvevőhely emberének bárgyú, egész napos semmittevéstől ködös arcán, mikor begördült az udvarra a 2000 kocsi! Mázsáljad, cseszd meg!
LOPJATOK CSALJATOK HAZUDJATOK, HA MÁR EGYSZER VEZETŐ BEOSZTÁSBA KERÜLTETEK!!
Jobb lett volna a 2000 vagont a büdös bunkó sztrájkoló vasutas tahók között szétosztani, hogy nesztek, itt a rátok eső rész a MÁV Cargo eladásából!
Vagy lehet, hogy eleve ez történt? A vagonokat nem is adták el, hanem szétszórták a melósok között frutti helyett? Követelem, kukkantsanak bé a rendőr nyomozó urak minden vasutasnál a bokor alá, hátha ott rejtezik egy vagon! Meg lesz az idővel, csak keresni kell!
Mert a vagon nem vész el, csak átalakul! Mondanám, hogy kapjon a MÁV mán megint egy nagy büdös ÜP-t, de már nem tudják hová rakni.
Keleti Pályaudvarom van ócsón eladó!
Címkék:
jómunkásember,
karrier,
korunk hőse,
logisztika,
MÁV,
országimázs,
paraszt,
sajtó,
utazás
2008. augusztus 28., csütörtök
Hugyósjózsi vásárol
Na ma ismét szétvetett az ideg. Nem bírtam magamat türtőztetni, és nehezen, de erőt vettem magamon, kínomban elmentem egy kör sétára, hát hova máshova, mint egy forgalmas, benzingőztől szürke, aszott emberekkel teli, zajos genyósziti utcára. Ez van, örüljünk. Persze ilyen környezetben nehezen oldódik az ember, pláne amikor már órák óta összeugrott gyomorral csak folyamatosan negatív gondolatokkal volt tele az ember feje. Annyira jól esett volna beszólogatni, üvölteni, de visszafogtam magam, egy-két csapkodást leszámítva. Pedig mennyire ordenáré trógerságokkal szórakoztathattam volna közvetlen környezetemet!
Betértem az első szembejövő drogériába, hát ezek is minden sarkon ott rohadnak, mert genyósziti pógárai nagy drogfogyasztók. Mindenféle nyavaját beképzelnek maguknak, és vásárolnak szüntelenül mindenféle szir-szart, nagyrészt tök fölöslegesen, aztán majd 10 év múlva megtalálják egy lomtalanításkor a lejárt szavatosságú bétakarotin tablettákat a ginzengkapszulákkal együtt, meg a szétnyomódott, s összeszáradt herbafogkrémes tubusokat a macskaszőrrel és hajszálakkal teli atkás retek tálalószekrények legeldugottabb bugyraiban.
Persze én is fogkrémet vettem, használatra (mily meglepő, kivételes eset!). A boltban hemzsegett a nép, csikorogtak a bevásárlókocsik, a munkában vagy szoliban megfáradt karokon lógva lelkesen suhogtak a műanyag kosarak, teli minden földi gyönyörrel. A pénztárnál hatalmas sor verődött össze, és mindenki teljes nyugalommal várakozott. Eközben a pénztárost már lassan kiverte a víz, pörgött mint a vaddisznó. Ha egy áldozat jelentősebb összeget fizetett, a hölgyike csak felnyögött: - Pont?
- Tessék? - mondta a vevő döbbenten.
- Pont!? - agresszív szemkontakt.
- ???? - elképedt zavarodottság.
- Pontooot? - kissé nyűgösen.
Én ekkor már valószínűleg elég hülyén nézhettem jobbra-balra, hogy leplezzem döbbenetemet, gondolván biztos ennél az állásnál is feltétel a jó kommunikációs készség, de a hölgyike pusztán síkhülye verbálidióta. No mindegy, a vevő nem gyűjti az ákcejós hűségpontyokat. "Mert itt érzem, hogy fontos vagyok" - szúrta ki a szemem a szlogen a falon kifelé menet. Hát, teccikérteni tojok rátok, ebből nem kérek többet, csak ha épp pillanatnyi elmezavarom lesz ismét.
No problemo, kalandra fel, irány a sarki közért! A bejáratnál a biztonsági őr teljhatalmú atyaúristenként tekint le minden betérő vevőre, s szemében ott villódzik a cáfolhatatlan verdikt: ki ide belépsz, porban fetrengő hitvány féreg vagy és maradsz örökké. Az üzletben állandóan hangyaszorgossággal dolgoznak az árufeltöltők, lehetőleg egyszerre minden sorban, nehogy meg lehessen mozdulni tőlük. Kedvenceim a sóhajtozósok, akik azt hiszik szívességet tesznek, hogy megengedik, hogy közelebb jussak a nyamvadt árujukhoz, és pénzt adjak érte. Ó igen megint fejet kell hajtanunk előttük, meg alázattal előre köszönni, talpukat nyalni! Na persze!! Ők is emberek! Meg kell értenünk! Igen?? És engem ki ért meg? Papírhalmokba fulladva gürizek mint egy barom, azért hogy végre szombat legyen, és az ájulástól semmire sem legyek képes, és akkor még ilyen tetű dolgokra kelljen figyelni? Genyószitiben meg lépten-nyomon a lélektipró agyatlanokkal kelljen küzdeni? Kösz, nem. Na szóval, a bolt minden alkalommal hozza formáját: alig várom, hogy kijuthassak miután kikerültem a harmincadik sóhajtozós árupakolót, átverekedve magam az öregasszonyok keresztbe állított bevásárlókocsijai között, s végre beállhassak a kretén pénztársorba, ahol a hátbanyomott kosár és a nyakszirtbe lihegett szájszag, már csak hab a tortán.

Címkék:
Budapest,
Genyósziti,
karrier,
korunk hőse,
kultúra
Gyúccsá rá!
Hát meg olyan! Mióta világ a világ mindenfelé láthatunk kérgeslelkű dekkvadászokat nagyvárosaink utcáin. Bár én egy ideje úgy vettem észre, hogy ez a szakma bezony, mintha kihalóban lenne, de az is lehet, hogy nem járok-kelek eléggé nyitott szemmel a világban!
Mindenesetre ma úgy éreztem, hogy e "szép" és "nemes" kétkezi munka mintha röneszánszát élné!

Vannak, akik kézzel vadásznak, elejtik a zsákmányt hosszas cserkészés után, vadászterületük a mindenféle tömegközlekedési megállók és járdaszigetek. Csak azt szívja az igazi dekkvadász, mit maga ejtett el, olyan, mint az oroszlán a szavannán, nem éri be az elévetett konccal! Ő csigerettát nem kéreget, vadászni szeret! Mindennél jobban áhítja a vadászat izgalmát! Ma a kézi zsákmányszerzési módok mellett felfigyeltem egy új vadásztechnikára! A csapdaállítás! Öreganyám bóklászik, két szatyor a kézben, na mondok, beztos vásárolni vót, de csak az egyik cekker megtöltésére volt elég a nyögdíj! De nem! Szépen, szisztematikusan végigjárta a kihelyezett csapodákat! Óvatosan közelítve a kukának álcázott csapdákat, egy váratlan mozdulattal megragadja a kuka elejére rafináltan fölszerelt csikk gyűjtőt, és egy határozott mozdulattal megtekerintve annak tartalmát az üres staneclibe zúdítja. Majd a csapdát eredeti helyzetébe forgatva oson a következőig.

Szinte látom, ahogy hazaérve kiborítja zsákmányát a konyhaasztalra, melyet előzetesen gondosan leteregetett ingyenes reklámújságokkal és katalógusokkal, és szépen elkezdi a válogatást. A méreten aluli darabokat böcsületesen vissza bocsátja természetes élőhelyükre, a szemetesbe, míg az igazán kapitális darabok egy üres margarinos dobozba gyűlnek szépe. S mikor ezzel végzett, kiválaszt egy szép egészséges dekket és elégedetten hátradőlve rágyújt és nagyot sóhajt a kimerítő vadászat után!
Egészségére öreganyám!
Címkék:
Budapest,
Genyósziti,
jómunkásember,
karrier,
korunk hőse,
kultúra,
országimázs
2008. augusztus 22., péntek
Az élet értelme
...a munka! - mondta a bajuszos történelemtanárnéni. Én meg értetlenül álltam eme kijelentés előtt, úgy 12 évesen. Itt van pl. ez a nyamvadt szavazás, nyűves 14 szavazatból most jól megállapítom, hogy majdnem mindenki rühelli a munkahelyét, azt a 2-őt meg, akinek többnyire jó hangulatban telnek napjai, csak irigyelni tudom. Ezennel bevallom én is szavaztam egyet, mégpedig arra, hogy a retek munkában - ami ugye mint tudjuk az életünk értelme - gyakran káromkodok, csapkodok, megfélemlítem munkatársaim. Hát persze amikor egész nap totál túl van terhelve az ember és folyamatosan újabb irtózatosabbnál irtózatosabb baromságokkal találják meg, miközben a többi marha felszabadultan éppen azon kacarászik, hogy a rohadt százforintos boltban milyen hangyairtót vegyenek a tornácra, s ömlenek az újabb feladatok, de te marha barom világ barma csinálod mert nem akarsz ott rohadni estig a többi meg úgysem tudja megoldani a problemákat, mer hülye mint az állat, felelősséget képtelen vállalni, lepasszol mindent a rákba, és te meg a szutyok diplomáddal kitörölheted nekik még az sincs mégis nagyobb megbecsülést kapnak és akkor már nem érdekel hajigálod a papírokat mert már herótod van a genyó papírokból is ütöd vágod a billentyűzetet és fogvicsorgatva vérmesen boxolsz a levegőbe irdatlan pofabetöréseket imitálva, ráadásul még rátesz a lapátra, amikor egy másik idióta majom is hasonlóképp viselkedik a környezetedben és ő is hőbörög cifra trágárságokat üvöltve az éterbe meg az agyatlan majmoktól is tele van a tököd akikkel tele van ez a roskatag fostalicska iroda, na igen hát akkor pont ilyennek képzelem magam mint a fenti képen látható őrjöngő dühöngő FRKSMBR.Most tényleg ez volna az élet értelme? Egy francokat!
ui.: majd ha nagyobb lesz a látogatottság, majd csinálunk újabb szavazást, addig mi a ráknak? kommenteket sem írtok na, hát kinek hőbörögjön az ember mi??? Hát csak úgy bele a nagyvilágba oszt jóvan! Élet értelme - világbarma marhaállat egy ekkora mérhetetlen idióta baromságot!!!!!!!!!!! Genyószitiben a sok nemnormális között, kis punnyadt testükkel hőbörögnek összevissza utolsó nyamvadt retek kisstílű pöcs meg picsa!!!!!!!!! Nagyokosok!
Címkék:
jómunkásember,
karrier,
korunk hőse,
kultúra,
marha
Mondd meg Ödönnek, hogy a jó.....

Hát meg olyan! Mostan leugrattom Erste Ödönhöz, merthogy ugyebár kb másfél hónapja bétipegtem hozzájuk, hogy ugyan had szüntessem mán meg a náluk lévő, de kurvára nem használt bankszámlámat! Mondották ok!
Erre másfél hónap elteltével kapok egy számlakivonatot, hogy hát én tartozom! Na ok! Bebattyogok! Tök üres a bank, lézeng bent két banktisztviselő plusz egy rozzant terminátor biztonsági ember, aki közli, csüccsenjek le, minnyá lesz valami! Hát köszike! Akkor csüccs!
Hogy miért kellett tíz percet ücsörögnöm, nem értem, jó volt, légkondi, unott pofák, beszállingózik még két delikvens, azok is várakozó álláspontra helyezkedtek, közben a két bankemberke egymás közt szép nyugisan elfecserászik. Na végre! Megjelenik egy kis köpcös, kb 25 éves bankos mókus, nagyban törölgeti a száját, elrakja szép komótosan a kis műanyag ételesibriket, megvolt az ebéd, lehöt melózni! Délelőtt fél 11 volt!
-Tessék parancsolni!
Előadom porblémám, mire kölzi:
-Ahogyan már mondtuk...
-Nekem nem!
-Mit?
-Most magyarázkodás jön!
-Nem, hanem nálunk két lépcsőben megy a számla felmondás!
-??
-Előbb megszüntetjük a bankkártyát, majd kb 30 nap múlva a számlát! Ön most azért tartozik, mert még volt számlavezetési díj erre az egy hónapra! Hoppá! Most nézem csak! Ez a számla még aktív!
(Aktív a kurva anyád, te majom)
-És mégis mirefel az egyhavi vezetgetési díj?
-Hmm.
(Ez jó válasz!)
-Meg amúgyis! Legutóbb arról volt szó, hogy kiszámítják, mennyi a számlavezetési díj, én azt kipengetem előre, mert a tököm sem akar ideugrálni idétlen időkig!
-Igen, látom is volt befizetés! De mégis, tartozás van!
(Na, gondolom, szopjál le ducikám!)
-Akkor ezt most be kellene fizetni a pénztárban! És akkor rendben is vagyunk! én addig lepecséltetem a papírokak!
-Kösz! Szuper!
Béfizetek, papír sehol! Mondom a pénztáros srácnak:
-Hát a papírosokkal mijja nagy helyzet?
-Hol vannak?
-Ezt én kérdeztem előbb!
Hát kolléga gondolta, trécselget egy kicsit a kollegínával, had várjon az a barom ügyfél! Közben bétipeg egy nagy dromedár vénasszony, szegény pénztárosnak elkerekedik a szeme.
-Látom, törzsvendég!
-Az - feleli elsápadva - iszonyú büdös a néni! A múltkor meg a 40 fokban átlátszó ruhában jött le, és a nagy melegre való tekintettel nem volt rajta alsónemű!
-Basszus! Mér' nem akkor jöttem!
Végre megvannak a papírok! Fasza! Mehetek végre a csába! Még búcsúzóul megnyugtat a kis köpcös:
-Természetesen, bármikor nyithat nálunk számlát a közeljövőben is!

Hát kösz! De kösz nem! Te ÜP kocsáj!
2008. július 24., csütörtök
Védtelen nőre támadtak az orkok

Az orkok bizony nem a becsületes harcmodorról híresek! Ezt ma reggel is sikerült bebizonyítaniuk a Keletinél a metró aluljáróban, ahol 6 db, azaz hat darab BKV ellenőrork (4 db hím és 2 db nőstény típusú) kellett egy kb. ötven éves szemüveges nő legyűréséhez. Volt üvöltözés, rángatás, káromkodás, lökdösés, tehát az egész ork arzenált felvonultatták!
A BKV mágusainak szolgálatában álló ellenőrorkokkal bizony jobb, ha vigyázunk, kegyetlenebbek, mint az uruk-hai! Nappal is és éjjel is vadásznak, kerüljük őket ahogy csak lehet, mert nincs bennük egy szemernyi böcsület sem, nemre, korra, felekezetre való tekintet nélkül lecsapnak áldozataikra!

Kénytelenek vagyunk hát a BKVt ismét egy ÜP-vel jutalmazni, csak nehogy elbízzák magukat! A díszdobozos jutalom orkokádékot mellékeve küldjük, javaslom, hogy jó vastagon kenjék be véle fejüket a BKV vezérmágusai. Állítólag hajhullás ellen is kiválló!
Amúgy igazán lehetne az ellenőr karszalag is önkényuralmi jelkép!!
Címkék:
állat,
BKV,
Budapest,
karrier,
korunk hőse,
országimázs,
paraszt,
utazás
2008. július 22., kedd
Mellypor - Atyaúristen kirepültem
Hát meg ollyan, hogy napok óta nem jutott eszembe semmi hőbörögni való, minden klasszul ment, pl.: a gázműveknél mosolygós ügyintézővel sikerült ügyeket intéznem (pedig hejj de készültem a nagy találkozásra!). Ezért egy olyan történetet osztok most meg veletek, amikor velem hőbörgött valaki.
Élénken él bennem annak emléke, ahogy a szakközépiskolában bajuszos kiscsíraként játszottuk a vagánycsávót. Érdeklődési körünk gyakorlatilag három témára fókuszált: pia, nők és zene. Eme szentháromságba már sehogy sem fért bele a tanulás, aminek meg is volt az eredménye. Sajnos minden évben volt egy kötelező nyári gyakorlat, amit az első évben alapgyakorlatokkal töltöttünk, azaz reszeltünk, kalapáltunk, csavaroztunk (ja, ipari szakközépiskola). Az első nap engem két idióta mellé osztottak be, na gondoltam majd most megcsillanthatom zseniális vezetői készségeimet és teljes erőbedobással átveszem az irányítást.

A feladat látszólag elég egyszerű volt: egy hosszú vasrudat x egyenlő részre osztani, majd a darabokat egy gyalugéppel asszem 20,5 cm-esre tovább csonkítani, s ha ezzel megvagyunk, kézi reszelővel lereszelni 20 cm-esre. Na több se kellett nekem, rudakat satuba befogni, nyomjad rá öcsém még 3 millimétert, na még egyet, á ne szarozzunk, nyomjunk rá mégegyet! Ne dumálj már összevissza, mindjárt kész leszünk, tököm fog itt félcentiket reszelni. Na kész vagyunk. Megmérem, ledöbbenek, mint amikor nem akarod elhinni, amit látsz. Egyik sarkánál 19,8 másiknál 20,1 harmadiknál 19,7 cm, na asszem végünk van. Nem baj hátha nem veszi észre a vén barom! Viszem oda, mutatom. A 120 kilós monstrum oktató elkezdi mérni, először csak hitetlenkedik, kér egy másik tolómérőt, nézi újra, de ekkor már szédületes sebességgel lilul be a feje. Felpattan, üvölt mint állat, majd érthetetlen hőbörgése közepette jobb tenyérrel egy akkora mellyport nyomott belém, hogy azon nyomban több méternyit repültem hátra, s a lendülettel fékezhetetlenül repültem az udvar felé. Nesze kiscsíra! Mellypor, köll még valami?? Azt hiszem ez volt egy jómunkásember-karrier sikeres kettétörése.
Élénken él bennem annak emléke, ahogy a szakközépiskolában bajuszos kiscsíraként játszottuk a vagánycsávót. Érdeklődési körünk gyakorlatilag három témára fókuszált: pia, nők és zene. Eme szentháromságba már sehogy sem fért bele a tanulás, aminek meg is volt az eredménye. Sajnos minden évben volt egy kötelező nyári gyakorlat, amit az első évben alapgyakorlatokkal töltöttünk, azaz reszeltünk, kalapáltunk, csavaroztunk (ja, ipari szakközépiskola). Az első nap engem két idióta mellé osztottak be, na gondoltam majd most megcsillanthatom zseniális vezetői készségeimet és teljes erőbedobással átveszem az irányítást.

A feladat látszólag elég egyszerű volt: egy hosszú vasrudat x egyenlő részre osztani, majd a darabokat egy gyalugéppel asszem 20,5 cm-esre tovább csonkítani, s ha ezzel megvagyunk, kézi reszelővel lereszelni 20 cm-esre. Na több se kellett nekem, rudakat satuba befogni, nyomjad rá öcsém még 3 millimétert, na még egyet, á ne szarozzunk, nyomjunk rá mégegyet! Ne dumálj már összevissza, mindjárt kész leszünk, tököm fog itt félcentiket reszelni. Na kész vagyunk. Megmérem, ledöbbenek, mint amikor nem akarod elhinni, amit látsz. Egyik sarkánál 19,8 másiknál 20,1 harmadiknál 19,7 cm, na asszem végünk van. Nem baj hátha nem veszi észre a vén barom! Viszem oda, mutatom. A 120 kilós monstrum oktató elkezdi mérni, először csak hitetlenkedik, kér egy másik tolómérőt, nézi újra, de ekkor már szédületes sebességgel lilul be a feje. Felpattan, üvölt mint állat, majd érthetetlen hőbörgése közepette jobb tenyérrel egy akkora mellyport nyomott belém, hogy azon nyomban több méternyit repültem hátra, s a lendülettel fékezhetetlenül repültem az udvar felé. Nesze kiscsíra! Mellypor, köll még valami?? Azt hiszem ez volt egy jómunkásember-karrier sikeres kettétörése.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)