A posta, a marha meg a banya (esti mese)

Na gondolta a világ marhája eccer, elmegy a postára befizetni a csekkeket. Már az ajtóban látszott, hogy a tömeg miatt valószínűleg csak mélyrelaxált alfa állapotban lehet valahogy majd kibírni a sorbanállást a harminckét fokban, de mit tehet hősünk? Bevállalja? Igen vagy nem? Légy kemény, vállald be! Egyszer élünk, vállaljuk be.

A 40 négyzetméteres gőzfürdőben húszegynéhány ügyfél topogott egyik lábról a másikra állva, nyaknyújtogatva, előretekintgetve. Kerűlt is valahonnét egy ócska szék. Hát az öregasszonyok elképesztő gyorsasággal vércsemód vetették magukat rá. Aztán messziről kiabáltak érthetetlen szövegeket a franc tudja kinek és mi célból. Voltak ott fontos emberek is, akik bizonyára siettek, de a legsürgősebb dolguk természetesen a parancsolgató vénbanyáknak volt. A főbanya aki teljesen átvette az irányítást percenként meggondolta magát, és egy másik sorba állt át, hogy az ott állókat is boldogíthassa türelmetlenkedő siettető VÍRNYÍKOLÁSÁSVAL. Még ez sem volt neki elég, többször kiállt a sorból, előrement az ügyintézőhöz, felháborodva próbálván átszervezni a postahivatal munkamenetét.

A marha meg csak az óráját nézte, hogy mikor lehet már innen elszabadulni, végleg megszökni, disszidálni erről a fertelmes és rohadtul feleslegesen másokat siettető és stresszelő fos helyzetekkel teli városból meg országból!!!!!!!!!! MARIKA a rongyot!!!!!!! Nekünk még itt dolgunk van!

Na szóval pósta! Há meg ollyan, lehet hogy álmodtam, de Angliából e-bayről hétfőn reggel rendelt borotvapengém szerdán már itthon volt. Lógisztikailag kivválló.

Idehaza meg mi van? Darazsak költöztek a postaládánkba, postás egy rövid üzenetet firkantott az egyik levelünkre: "Darazsak vannak a postaládában! Kérem szedjék ki!", majd egy laza mozdulattal átcseszte a pakkot a kerítésen. Lazzzaaa, tiszta ámeríka.