Hív a vasút, vár a bánya

Na szóval! Genyósziti lakosai ismét remek napra ébredtek. Miközben az akciós esernyők és oxigéndúsított hathetes péksütemények áradatában bérletért sorban állva gondolatban jól beszólogattak a tőlük hangyapukinyit esendőbb kinézetű bogártársaiknak, s vérmes tekintetükkel méregetve egymást dühödten hőbörögtek magukban, egy bekattanat hugyos kutya nyálcsorgatva csörtetett keresztül a forgalmas aluljárón. Szinte röhögött a sok marhán, akik megrőkönyödve nézték a rögtönzött parádét. Ez a farkasfelmenőkkel rendelkező fenevad többeket megfélemlítve lenyűgöző önfeledtséggel szlalomozott a babakocsik, vínbanyák, retkes taták meg nyamvadt táskakutyás nőcskék között. S ekkor...

- Köszönjük, hogy utazásához a MÁV-ot választotta!

Hoppá, egy cseppet kicsordult a nyálam. Mi? Haggyatok má' a rákba! Mi a tökömet választottam volna?? Tán fussak a munkába? Hülyegyerek. Ööö micsoda álom! Vagy valóság? Na irány a bánya, ma is jól indul a napom.

Pun cica

Hát tévedés ne essék, nem az ókori 3 darab pun háborúról lesz szó az alábbiakban, aki történelem órára számított, az most húzzon el! Jobban jár!

Nem, itt most arról lesz szó, hogy már megint miért kell???

Miért kell olyan dolgokról szinte üvöltve csacsogni, ami durvára nem érdekel senkit, és jobb ízlésű elvtársaknak általában bensősegges magánügye? Merthogy, midőn ácsorogtam a mozgólépcsőn felszínre törve a Blahán, két kis, nem tudom más szóval illetni őket, meg nem is igazán akarom, szóval két kis huszonéves picsa állt előttem a lépcsőn, há persze ahoty köll, mini szokonya, csöcs kitáró fölsőrész, tűsarok, kiló felpamacsolt színes diszperzit az arcon. És arról csacsorásznak, hogy aszongya:

- Na mit vettél fel végül? Tangát?

- Ja, igen!

- Na, és ugye nem rossz, nem fáj?

- Á, nem! Tökre igazad volt! Asztem majd kicsit szar lesz, meg fáj, de nem!

- Na, montam, hogy nyugottan borotváld ki a puncid!

Hát örülök, hogy ezzel az információval gazdagabban kezdhettem ezt az elég ócskán és szokványosan posványosnak induló napom! Hajrá cajok! Szerintem nyugodtan menjetek egyetemre!

Műanyag élet

Egyszerűen herótom van már genyósziti műanyag lakóiból, akik fontoskodva jönnek-mennek, a tömeggenyóközlekedési eszközökre egymást félrecseszve túrják be pudvás testüket, aztán meg hőzöngve tolakodnak a nyavalyás csomagjaikkal, közben meg fejben dúdolgatják a rühes ótvar rádiók egész napos primitív melódiáit, s lesajnáló tekintetükben ott csillog mérhetetlenül ostoba gondolataik egész garmadája. Rókáznom kell tőletek, visszafojthatatlanul. Nyomuljatok, tapossátok egymást, meg az ocsmány kutyáitokat szarassátok, egyetek sok trutymót, és fújjátok egymás képébe tróger lehelleteiteket. Ne adjátok fel, higgyetek magatokban, persze majd valóra válnak a menő vágyaitok, s elmondhatjátok, hogy tettetek valami fontosat, és majd okoljátok hibáitokért punnyadtestű szomszédaitokat. Szaladjatok a boltba, és shoppingoljatok orrba-szájba hányásig. Na meg irigykedjetek bőszen, mert az jól megy, de ne gondolkodjatok soha, csak nyavalyogjatok, világ barmai.

Pénz beszél, kutyaszar táncol

Nem újkeletű, hogy Genyósziti utcáit már lassacskán teljesen ellepi a canis merga, más néven a kutyaszar! Hiába tiltás, büntetés, fenyegetés! A kutyaszar köszöni szépen, él és virul!

Épp az imént voltam szemtanúja egy gyönnnnnyörű jelenetnek a Józsi körúton. Mindenütt szépen kiültetve fák végestelen végig Genyósziti nagykörútján, egynémely fa még bírja a gyűrődést e friss fővárosi levegőben, van mely csak vegetál. Annak idején vasrácsokkal borították a fák tövét, nemtom mijja szarért, talán azért, hogy azokat jól el lehessen lopni, mint ahogy el is lopták jó részüket. Na mendegy, egy ilyen ellopott rácsos fa mellett törpént az eset. Kretén fővárosi pógártárs, ki azt hiszi magáról, hogy a hölgyek szívét mind megdobogtatja faszfej kinézetével (ki buzis fülbevaló 2db, ezüst karperec, valami köcsög nyaklánc, kínai piacos hárli dévidsonos póló, szűk farmer, valami getymó cipő, és mindehhez kb 60 éves), ilyen vín majomból amúgy rengeteg szabadult rá genyószitire, férfi és női kivitelben is, brrrrrr! Sétáltatja az ocsmonda veres kútyáját, mely hát na van ilyen, a fa mellett elkezd engedelmeskedni a természet lágyan hívogató szavának, s oda szarik egy oltári nagy gőzölgő kulát a fa mellé a járdára. Na oké! Ilyenkor jóérzésűek micsinálnak? Zacsesz, lapát, kesztyű, kula fölszed. Na, de nem így hősünk! Ő annál derekabb legény, mintsem lehajoljon! Cipője orrával a fa tövébe rugdossa a még gőzölgő szarkupacot, majd óvatosan megközelítve a fát, a cípőjére kenődött kaksit a fa törzsére keni akkurátusan, majd a távozás hímes mezejére lép! Ez kb 1 perces művelet volt, szerintem lényegesen kevesebb időtt vett volna igénybe behajlítani azt a kemény magyar derekat, és fölszedni a csomagot! Különben is még jól jöhet bármikor, monnyuk egy gonosz szomszéd ajtaján szétkenni, vagy mittom én.

Dehát aki paraszt, az paraszt! Über Paraszt! Egy zsák kutyaszar kíséretében ezennel kiosztok egy nagy büdös gőzölgő ÜPt Budagenyósziti kutyásainak!

Szavazás

Na emberek itt a lehetőség, szavazzatok! Itten ni jobbra az első kérdés, a válaszokat meg majd jól kielemezzük, és közkinccsé tesszük. Klikkelgessetek, meg írjatok kommenteket bátran, hadd röhögjön a jónép.

Budapest, kulturális főváros

Na hát meg olyan! Elmentem ügyintézni ide, oda. Gondoltam, kifigyelem, hogy hány üvöltözés, beszólás, miazmás történik rövid, mintegy 40 perces Genyószitibeli vándorlásom során. Hát megérte! Rá kellett jönnöm, hogy Genyósziti valójában méltán pályázhatna a Kultúra fővárosa címre, már ha van ilyen. Élményeim alapján ismertetem a város kulturális programjait:

Rákóczi tér: kosztümös vínasszony, mobilon csacsog, valószínűleg az aznap esti színielőadást szervezi: "Nem érdekel! Én levettem róla a kezem! Majd a főnököm...", majd beleüvölt a telefonba: "KURVA ANYÁD!!!!!"

Blaha: valószínűleg az Indul a bakterház című regény színpadi változatát próbálják: üvöltés: "SANYI! SANYIII! Süket vagy BAZD MEG!"

Wesselényi utca: barátságos sportmérkőzésre edzhetett az idézett fiatalember, aki torkaszakdtából üvöltötte: "EZ AZ BAZD MEG!!!!"

Wesselényi utca és a Király utca között a kombínón két huszon éves szerintem egy kiállítás képeit elemezgeti: "Láttad, hogy nézett ki bazd meg a köcsög!"

Oktogon: fiatal hölgyike, bár az eső épp csak csepergett, de esernyővel igyekezett a villanyosra, valszeg zsonglőr bemutatóra készült, közben jól fültövön vágott az ernyővel egy mokány kis cigány gyereket, mire az ki is fejezte nemtetszését: "Te hülye picsa!"

Andrássy út: gondolom az öltönyösgenyó éppen steppelni akart, de kutyaszarba trappolt: "Bazd meg! Büdös picsába!"

Még mindig az Andrássy út, úgy látszik, ez afféle kultúrzentrum: Lukács cukrászda bejárata előtt hajléktalangenyó próbálja eldanolni a Csiga-biga gyere kit, de helyette csak egy jól megtermett zöld meztelencsiga ugrik ki a gigájából.

Kodály körönd: két alkeszgenyó éppen arról társalog, hogy adójuk 1%-át mellik rászoruló kulturális intézménynek adják: "Hát éntőlem aztán kérhet bármit, úgy elküldöm a picsába faszomba!"

Aradi utca: valószínűleg egy Rejtő bohózatot próbálnak éppen kaputelefonon keresztül: "Jó napot kívánok! A villanyszámlás vagyok! Be teccik engedni?" "Kapd be!"

Székely Bertalan utca: két melós gondolom, a tegnapi opera előadást vitatja meg: "Hát te baszod, hogy a kurvéletbe lehet így rikácsolni, kurvaélet!"

Hát, ennyi kultúra nálam már kicsapja biztosítékot! Elég is ennyi ebből erre a hónapra! Jó ez a város! Igazi Über Paraszt city!!

Kirk kapitány Magyarországhoz csatolta Rómát

Nem akarok feltétlenül, állandóan csak fikázni, de ha már olyan hülyeségek történnek, mint... Hát akkor már de!

Úgylátszik az újságírók is lehetnek egyszerűek, hüjék stb., na ja ezt eddig is tudtuk. Olvasgattam a hazai nyomatott sajtó egyik jeles képviselőjének mai példányát, persze, ha már egyszer a kezembe nyomatták! Ok! túlzott színvonalat nem várok el az ehhöz hasonló lapoktól, de szemetszúrt egy két aprópopóság a Metro mai számában, s fel merült bennem a kérdés: T.J. Hooker ténleg magyar-e, Rómát mikor csatolták Madzsarisztánhoz? Szóval, Metro mai szám, hazai hírek rovat, online változatban, szintén egy kreatív, bár eltérő rovatcím: itthon. Azannya! Ezen aztán köllött gondolkodni!

Szóval, mélyinterjú T.J. Hooker alias Kirk kapitány alias William Shatnerrel! Hát, mondok akkor biztos itten járt a hős, ha mán meg köllötött interjúzni! Bakker! Az interjú készült Rómában! Há', akkó biztos valami túlbuzgó madzsar kisleány írta! Majdnem, Mattia Nicoletti. Akkor hogy van most ez a Kirk kapitány hazai hírek?

Persze maga az írás is roppant színvonalas, már rögtön az első kérdés (már amennyiben ez kérdés): "Nagyon elfoglalt 77 évet élt eddig...." - helyette lehetett vón kérdezni: Mér' nem döglesz mán meg?

Vagy: "A modern technikával mi­lyen a viszonya? Kirk kapitány elég high-tech figura volt..." - mi van???????

Mattianak vajon tényleg azt mondták a szerkesztőségben, hogy eriggy fiam! Itten landolt Kirk kapitány! Kapjad mikrofonvégre!?

És ha Schwarzeneggerrel köllött volna interjúzni, megkérdezi, hogy hogy bírja elviselni a Terminátor óta azt a sok fémet a testében? Vagy Mark Hamilltől: Milyen érzés volt, mikor Darth Vader levágta a kezét?

Én kérdezném Mattiatól: Jó hülyének lenni?

Most tényleg! Ez csak EGY példa! De tényleg ez az újságírás??? Ez még nem, de már majdnem ÜP gyanús! Jó lesz vigyázni!!

Ezennel úgy döntök, hogy mostantól lapszemlézni fogok!!

Védtelen nőre támadtak az orkok

Az orkok bizony nem a becsületes harcmodorról híresek! Ezt ma reggel is sikerült bebizonyítaniuk a Keletinél a metró aluljáróban, ahol 6 db, azaz hat darab BKV ellenőrork (4 db hím és 2 db nőstény típusú) kellett egy kb. ötven éves szemüveges nő legyűréséhez. Volt üvöltözés, rángatás, káromkodás, lökdösés, tehát az egész ork arzenált felvonultatták!

A BKV mágusainak szolgálatában álló ellenőrorkokkal bizony jobb, ha vigyázunk, kegyetlenebbek, mint az uruk-hai! Nappal is és éjjel is vadásznak, kerüljük őket ahogy csak lehet, mert nincs bennük egy szemernyi böcsület sem, nemre, korra, felekezetre való tekintet nélkül lecsapnak áldozataikra!

Kénytelenek vagyunk hát a BKVt ismét egy ÜP-vel jutalmazni, csak nehogy elbízzák magukat! A díszdobozos jutalom orkokádékot mellékeve küldjük, javaslom, hogy jó vastagon kenjék be véle fejüket a BKV vezérmágusai. Állítólag hajhullás ellen is kiválló!

Amúgy igazán lehetne az ellenőr karszalag is önkényuralmi jelkép!!

A XXI. század lovagjai, avagy parasztból is lehet nemes vitéz?

Hát meg olyan! Hogy már megint egy esős nap Genyószitiben, tiszta England! Gondoltam, ma kipróbálom, milyen is ernyővel közlekedni, tényleg olyan roppantul bonyolult dolog-e, mint ahogy azt Genyósziti lakosai próbálják elhitetni a külvilággal? Fogtam hát a tajparasztság eme újkori szimbóleumát, s neki a kalandoknak! Hát bazze! Lássanak hát csodát kicsik és a nagyok! Egy kis odafigyeléssel meg lehet csinálni, hogy nem baszod ki mindenki szemét, nem fröcskölöd pofán a gyanútlan pógártársat! Nekem legalábbis, nem akarok szerénytelennek látszani, de sikerült!!!!!

Persze voltak mán megint kivételek! És már megint nem értettem, hogy miért az aluljáróban, miközben várjuk a metrógenyót kell összecsukni, persze csak félig az ernyőt? És mivel csak félig van bécsukva, nagyobb helyet foglal, tehát jól össze lehet baszni vele mindenkit aki mellett elmegyek, dehát kurvanyád! Ne bennem törüld mán szárazra az ernyődet!

A legszebb, amikor azok a baszott hosszú, hegyesvégű ernyők kerülnek illetéktelen kezekbe! Naná, hogy a tajparaszt jól megmarkolja a nyelét, mintha faszt szorongatna, hegyes végével hátra lengeti, mint paraszt a kaszát, az emberfia meg örüljön, ha megússza tökönbököm szúrás nélkül a kalandot! Jaj, hát legeslegmégszebb, a hosszas csatározásokban megroncsolódott nyitott esernyő, melynek borítása már felszaladt egy két küllőn, s az ernyőnek legalább egy küllője hegyes végével a látógömböd előtt kaszál!! Azt nagyon bírom!!

S kijössz a metróból, már láthatod, hogy korunk lovagjai készülnek a tornára, s a lépcsőn felfelé haladva, mint a középkorban, ha kardok repültek ki pengve hüvelyükből, hallhatod hogyan csattognak az ernyők kinyílva, csatára indulva!! És felhangzik a fejekben a kürt, és indul a horda felfelé, gyermeket, öreget, diákot és pógárt borítva! Lássuk ki lesz a győztes? Ki éri el az ajtaját éppen becsukó villanyos seggét elsőként?

Kard ki kard faszfejek! Ha harc, hát legyen harc!

Eine marha allé á Englaland

Pár napja tágra nyitott szemmel járok-kelek, de eddig mindhiába: semmilyen sérelem nem ért, felháborító vagy kiborító dolgot nem tapasztaltam, ami némi hőbörgésre sarkallott volna. Ennek örömére elmesélem egy élménygazdag berúgásom történetét.Egy napfényes nyári szombaton egy angol falusi kocsmában ingyenes grillpartit rendezett a thaiföldi tulaj. A délben kezdődött buli jól indult, egymás után gurultak le a sörök, csúszott rá a grillezett csirkehús, a mindenféle keleti saláta, meg köretek, felesek. Ekkor ettem életemben először és utoljára egy szép nagy falatnyi frissen reszelt gyömbért. A hatás minden képzeletet felülmúlt (a csilipaprika ehhez képest fosnudli), s eme nem túl vidám közjátékkal a helyieket sikeresen elszórakoztattam egy pár másodpercig, míg a krákogástól meg prüszköléstől majdnem megfulladtam a helyszínen. Ezek után természetesen csak újabb sörökkel lehetett csillapítani az izgalmakat, amire a karaoke-parti miatti lámpaláz leküzdéséhez is szükség volt. Szólt a Beatles, az ABBA meg miegymás trutymó, a helyiek meg dőltek a röhögéstől. Marha kelet-európai milyen nyelven karattyol? - gondolhatták többen.

Na de egyszer minden buli unalmassá válik a hőbörgő fiatalok számára, ezért elhatározták, hogy nekivágnak a nagyvilágnak. Irány a tenger. Egész hamar eljutottunk stoppal az 50 km-re lévő partig, útközben még ügyfeleket is toborzott angol utitársam rágcsálóirtáshoz, görényfedeztetéshez, meg birkavételhez. Nemhiába, Kelet-Angliában mit csináljon egy marha? Gyerekfelügyeletet tán csak nem vállalok. Szóval, ha már ily szépen benyomtunk mint a disznó, és be is zabáltunk, akkor kedves angol ismerősöm megmutatja mi az angolok nemzeti eledele: hát a fish and chips. Na bejártuk a fél várost mire megtaláltuk a halast, de éppen bezárt (és nem volt hajlandó kinyitni, hiába kopogtattunk bekábult fejjel bambulva be a kirakaton, nem is csoda, hogy esze ágában sem volt kinyitni két ekkora marhának), nem baj nyomjunk egy kebabot! Ott is megkérdezték kér-e csípőset? Naná! A túristák meg csodálkozva néztek, amint a két benyomott marha zsírcsorgatós tengerparti zabálást rendezett.Egyébként dögunalmas volt az angol tengerpart is. Úgyhogy mennyünk inkább haza, legalább üvöltetjük egy kicsit a Ponyvaregényt.

Persze ismét stoppos marhákként bandukoltunk az út mellett, egyre kilátástalanabbul, amikor satufék, megáll egy angol barom, valamit makog, hogy gyere ide kisfiam vagy valami hasonló, a szöveg meg: "...fuck..fuck..you..bastard..fuck.." Majd gázra rálép, elhúz a francba. Király ez az ország, a nagy jólétbe...ide se jönnék lakni, az biztos. (Óó fekiin shájt!).

Nem baj kitartás nem vagyunk messze, persze a kutya sem vesz fel, nem szabad feladnunk, keménynek kell lenni, mondja a barátom. Ő már 17 éves kora óta a SAS ifitagozatában nevelkedett, valami kommandóskiképző biszbasz, ahol alapismeret a túlélés. Oké haver, nem szarunk be, kitartunk. Aztán úgy 11 körül tökrészegen koppsötétben már minden stoppos reményünk szertefoszlott. Hát akkor marad az erdő. Elalszunk az út mellett, majd reggel a világosban felvesznek. Persze rakjunk tüzet, meg aludjunk könyökölve, á nem jó meglátják a tüzet, oké barátom ne fagyoskodj tovább, kemény csávó vagy hívjunk egy taxit. Hálló? ...itt megyünk az út jobb oldalán a H és C faluk között félúton, mikor tud ideérni, már szét vagyunk fagyva teljesen!! Jöjjenek minél előbb! Az életben nem stoppolok többet az biztos - gondolta a marha.

Mellypor - Atyaúristen kirepültem

Hát meg ollyan, hogy napok óta nem jutott eszembe semmi hőbörögni való, minden klasszul ment, pl.: a gázműveknél mosolygós ügyintézővel sikerült ügyeket intéznem (pedig hejj de készültem a nagy találkozásra!). Ezért egy olyan történetet osztok most meg veletek, amikor velem hőbörgött valaki.

Élénken él bennem annak emléke, ahogy a szakközépiskolában bajuszos kiscsíraként játszottuk a vagánycsávót. Érdeklődési körünk gyakorlatilag három témára fókuszált: pia, nők és zene. Eme szentháromságba már sehogy sem fért bele a tanulás, aminek meg is volt az eredménye. Sajnos minden évben volt egy kötelező nyári gyakorlat, amit az első évben alapgyakorlatokkal töltöttünk, azaz reszeltünk, kalapáltunk, csavaroztunk (ja, ipari szakközépiskola). Az első nap engem két idióta mellé osztottak be, na gondoltam majd most megcsillanthatom zseniális vezetői készségeimet és teljes erőbedobással átveszem az irányítást.


A feladat látszólag elég egyszerű volt: egy hosszú vasrudat x egyenlő részre osztani, majd a darabokat egy gyalugéppel asszem 20,5 cm-esre tovább csonkítani, s ha ezzel megvagyunk, kézi reszelővel lereszelni 20 cm-esre. Na több se kellett nekem, rudakat satuba befogni, nyomjad rá öcsém még 3 millimétert, na még egyet, á ne szarozzunk, nyomjunk rá mégegyet! Ne dumálj már összevissza, mindjárt kész leszünk, tököm fog itt félcentiket reszelni. Na kész vagyunk. Megmérem, ledöbbenek, mint amikor nem akarod elhinni, amit látsz. Egyik sarkánál 19,8 másiknál 20,1 harmadiknál 19,7 cm, na asszem végünk van. Nem baj hátha nem veszi észre a vén barom! Viszem oda, mutatom. A 120 kilós monstrum oktató elkezdi mérni, először csak hitetlenkedik, kér egy másik tolómérőt, nézi újra, de ekkor már szédületes sebességgel lilul be a feje. Felpattan, üvölt mint állat, majd érthetetlen hőbörgése közepette jobb tenyérrel egy akkora mellyport nyomott belém, hogy azon nyomban több méternyit repültem hátra, s a lendülettel fékezhetetlenül repültem az udvar felé. Nesze kiscsíra! Mellypor, köll még valami?? Azt hiszem ez volt egy jómunkásember-karrier sikeres kettétörése.

A postás holló visszanéz

Ja, hát meg olyan, hogy a Magyar Királyi Postára nékem is van egy sztorim!

Történt egyszer, hogy bétévedtem a Rákóczi úton lévő kis postára, közel az Astoriához, hát na csekket köllöt béfizetni! Azt tudni kell, hogy erre a Postára, ha bemegy 5 ember ki kell tenni a megtelt táblát. No! Bementem, sehol senki, csak a kb 65 éves kökeménynek látszani akaró biztonságos úr rebegteti petyhütt szempilláit, s próbál ébren maradni. Roppantul meg is örül érkezésemnek, jaj de jó ma is történt valami, és boldogan odaröfögi, nagyjából azt, hogy Jóoü napoztrtrrtr k vádfgrok!

Ne mondom, még a végén barátok leszünk, apa!

Megyek az ablakhoz, ahol mondom, nem áll senki! Tolom be a csekket az ablakon, kotornám elő a pénzt, mire felhangzik egy velőfagyasztóan rideg hang a túloldalról, odaátról, ahol az igazság rejtezik Mulderék szerint: -Sorszám?

Én: - Hmpff? Tessék?

Hang: - Sorszám?

Én: -Millen sorszám?

Hang: - Sorszámot kell húzni! Azzal kell idejönni!

Én: - MI VAN????

Hang: - Ott a sorszámosztó gép! Húzzon sorszámot!

Én: -Há' de nincs itt a kútttya se! Nem mindegggggy?

Hang: - Nem! Új szabály van!

Na mondom az mán minnnyá más! Szabályazszabály, rohaggymeg!

Tényleg ott volt a posta közepén felállítva egy kis baszina, amiből lehetett sorszámot húzni, csoda, hogy nem estem benne hasra! De, hogy minek azt ma sem értem!

Mindegy! Húzom a számot, ha jól emlékszem, olyan tizenvalahanyadik volt aznap, késő délelőtt volt!!

Megyek az abalkhoz: - Hát csókolom! Újra itten vagyok ehun!

Hang: - Sorszám?

Én: - Tessék! Ehun!

Hang jókedvűen, mosolyogva: - Jónapot kívánok! Tessék parancsolni!

Hát hogy van ez??? Sorszám nélkül még egy redves köszönés sem. És mikor elindultam a kijárat felé, belépett egy újabb gyanútlan ügyfél, jó nagyot vigyorogtam a képébe, mert én már tudtam, mi vár rá!

No, hát ezért kis kedvességért, meg az előző postás posztért, és a leghülyébb, legügyfélbarátlanabb (ez milyen jó szó lett) hozzáállásért, ja és mert a mi faulnkban a postás asszonság a leveleket általában ad hoc jelleggel, random üzemmódban hajigálja be a ládákba (komolyan! levélosztás után olyan az utcánk, mint a felbolydult méhkas, mindenki leveleket csereberél). Na egy szó mint száz! ÜP-t nekik de gyorsan!! Egy zsák friss hollószart nekik!

Esernyőharc és parasztlázadás

Ismét egy esős nap! Ismét Genyósziti! És ismét előkerülnek az esernyők, s velük együtt az említett szerkezetet roppant kultúráltan kezelők gyülevész hordája! S minden ilyen alkalommal elgondolkodom azon, miután nagyjából már hárman majdnem kitolták a szemem esernyőjükkel, hogy miért nem indít valaki kötelező esernyő kezelési szakképzést? Miért kell büdös bunkó módjára közlekedni az esernyőkkel? Mert a Budagenyószitiben vegetáló bárgyú bamba pógárok esőben sem adják fel tahó közlekedési szokásaikat (pl.: tülekedés, tolakodás, lökdösődés, neki megyek a másiknak jól, mert nékem aztán roppantul sürgős menedzser dógaim vannak stb.).

Sőt! Még szerintem örülnek is, hogy jogosan fegyvert bontva harcra indulhatnak az eső és embertársaik ellen! Vajon Angliában hogy a picsába tudnak az emberek anélkül közlekedni esernyőikkel, hogy a környezetükben közlekedőket nem trancsírozzák fel, nem csonkítják meg?

És már megint ott tartunk, hogy hát igen! Úton Európába, pedig már rég megérkeztünk, csak sajnos akik velünk együtt jöttek azok jó része BÜDÖS BUNKÓ ÖNELÉGÜLT EGOISTA SEGGFEJ PARASZT ÁLLAT!!

És Te tahó genyósziti lakos! A kibaszott esernyőt csukd már be mielőtt villamosra, buszra, trolira szállsz! Ne az aluljáróba menet a lépcsőn, a tömeg közepén kezd már lerázni a kibaszott ernyődet! Ne a fegyvertelen, esőtől vissza nem riadó ernyőtlen embertársadnak kelljen már elugrálni vacak esernyőitek elől, ha nem akarja szemtelenül végezni!! Hát, hogy lehettek ekkor a parasztok????

Hát igen! A parasztok már rég nem vidéken élnek! Köztünk vannak! És átvették a hatalmat!!

Ezennel odaítéljük az ÜP díjat Budagenyósziti esernyős fenevadjainak! A díjjal jár egy csodálatos seggbedugható és onnan csak kinyitva kihúzható szögekkel kivert esernyő! Jó szórakozást hozzá, anál is inkább!

A posta, a marha meg a banya (esti mese)

Na gondolta a világ marhája eccer, elmegy a postára befizetni a csekkeket. Már az ajtóban látszott, hogy a tömeg miatt valószínűleg csak mélyrelaxált alfa állapotban lehet valahogy majd kibírni a sorbanállást a harminckét fokban, de mit tehet hősünk? Bevállalja? Igen vagy nem? Légy kemény, vállald be! Egyszer élünk, vállaljuk be.

A 40 négyzetméteres gőzfürdőben húszegynéhány ügyfél topogott egyik lábról a másikra állva, nyaknyújtogatva, előretekintgetve. Kerűlt is valahonnét egy ócska szék. Hát az öregasszonyok elképesztő gyorsasággal vércsemód vetették magukat rá. Aztán messziről kiabáltak érthetetlen szövegeket a franc tudja kinek és mi célból. Voltak ott fontos emberek is, akik bizonyára siettek, de a legsürgősebb dolguk természetesen a parancsolgató vénbanyáknak volt. A főbanya aki teljesen átvette az irányítást percenként meggondolta magát, és egy másik sorba állt át, hogy az ott állókat is boldogíthassa türelmetlenkedő siettető VÍRNYÍKOLÁSÁSVAL. Még ez sem volt neki elég, többször kiállt a sorból, előrement az ügyintézőhöz, felháborodva próbálván átszervezni a postahivatal munkamenetét.

A marha meg csak az óráját nézte, hogy mikor lehet már innen elszabadulni, végleg megszökni, disszidálni erről a fertelmes és rohadtul feleslegesen másokat siettető és stresszelő fos helyzetekkel teli városból meg országból!!!!!!!!!! MARIKA a rongyot!!!!!!! Nekünk még itt dolgunk van!

Na szóval pósta! Há meg ollyan, lehet hogy álmodtam, de Angliából e-bayről hétfőn reggel rendelt borotvapengém szerdán már itthon volt. Lógisztikailag kivválló.

Idehaza meg mi van? Darazsak költöztek a postaládánkba, postás egy rövid üzenetet firkantott az egyik levelünkre: "Darazsak vannak a postaládában! Kérem szedjék ki!", majd egy laza mozdulattal átcseszte a pakkot a kerítésen. Lazzzaaa, tiszta ámeríka.

Eper fagyi, eper fagyi - hű de finom!

Hát meg olyan! Mostan jártam is meg keltem is itten a körúton. Az egyik sarkon van egy pékség, ahol amúgy kurva finom a sajtos roló, de nem fizetnek, ezért nem mondom meg a nevét azért se! Na, szóval ebben a pékségben kitalálták, gondolom a nagyobb hatás kedvéért, hogy legyen mán fagyi is! Az ajtóba kiállítottak egy klasszikus karos fagyifosógépet, ebből jő eper, meg vanília, mint mennei manna.

Vénembőr és vénasszony, tipikus genyósziti nyugdíjasok, éppen arra korzózik. Vénasszonynak kigúvad a szeme a pékségnél és tesz egy lépést a fagyigép felé. Mire vénembör:

- Mi aaaa?

Vénasszony: - Jaaaa! Aszittem, tölcsért árulnak, de látom már, hogy fagyi!

Hát kurva nagy felfedezés! A gép mellett áll egy kis játék iskolatábla, a maga kicsinységében is kb 40x50cm-es, tehát eltéveszteni nem nagyon lehet, rajta jó nagy rikító sárga betűkkel: FAGYI KAPHATÓ!

Hát kezicsókolom! Vagy olvasni tessen megtanulni, vagy tessen elgondolkodni azon, hogy vajon hol a picsában lehet csak úgy á la natur tölcsért kapni? Biztossssan nagy biznisz lehet!!

Na viszont lágytojás!

30km 2 óra alatt, az hány km/h?

Úgy határoztam volt tegnap, hogy egy kicsikét békén hagyom a MÁVot, mert már biztosan rohadtul csuklik, meg fáj a segge annyit basztattam őket. De ezek nem nyugszanak! Kiprovokálják a baszogatást, anyázást!

Hát miért van az, hogy 30 km-t 2 óra alatt sikerül megtenni??? Erre az őrült távra a havibajosbérlet 18.000 kemény madzsar forinty! Ezért a pénzért milyen szolgáltatás kap az utazó közönségesség? Hát ilyet: "Tisztelt utasaink a személyszállítás bizonytalan ideig szünetel, a vonatokat nem áll módunkban indítani felsővezeték szakadás miatt! Egyéb információnk nics! Mondom egyéb információnk nincs!" TÍTUTUTÚTUTUTÚ

Szerintem azzal is jobban járnánk, ha gyalog járnánk, mint Petőfi, vagy, mint ahogy Köpe Bálint járt Pestre gyalog is, ha vót biciklin is! Hamarabb odaérnénk!!!

Ezért hát elsőként e földtekén a MÁV lett az első kétszeres ÜP díjas márkanév! Gratulálunk! A díjat egy zacskó fos formájában átvehetik és egymáson szétkenhetik!!! TÍTUTUTÚTUTUTÚ!

Jutubi Híró

Manapság akárkiből lehet sztárt faragni, nade gitárhőst? Ez már komolyabb dolog. Há' meg olyan, hogy van eza jutubi! Mi van? Was makogsz? Jutubi, t'od, jutubi. Hö? Na feküdj vissza! Menny aludni.
Félre a tréfát, ezek királyok: guitaridols2008.
Pusztuljon a kommersz, éljen az amatőr!

Jegyeket, bérleteket!

És egy újabb díjazott! Hogy miért: mert koszos, büdös, igénytelen, mert az ellenőrök olyanok amilyenek, és mert a kommunikációjuk olyan, mint a fenti képen!!!!!!! És különben is!!!

Gondolom, túl nagy meglepetést az eddigiek nem okoztak. Az igazi ínyencségek még rejtőzködnek a felszín alatt! Sötétben bújkálnak, de hamarosan mindenre fény derül!!

Hív a vasút, vár a MÁV!

Meg is van első díjazottunk!

Miért e kitüntető díj? Mert folyton hazudik! A vonatok késnek mert hideg van, mert meleg van, mert esik az eső, mert aszály van, mert sötét van, mert süt a Nap! A legutóbbi sztrájk véget ért déli 11 órakor, mire a MÁV kijelentette, simán helyreáll 1-2 órán belül a rend! DÉLUTÁN ÖTKOR MÉG ALIG BÍRTAM HAZAJUTNI!!!!!!!!

Új minőségbiztosítási márkanév!!

Új minőség biztosítási márkajegy bisz-basz bevezetését kezdem meg a hajdani Kiváló Áruk Fóruma mintájára és annak ellensúlyozására! Ezennel, itt és most bevezetem az ÜberParaszt minőségbiztosítási védjegyet, melyet folyamatosan fogok kiosztani az arra "rászorulók" között! Ha valaki hall, tud, értesül olyan dologról, emberről, esetről bármiről, ami méltán pályázhat az ÜberParaszt jelzésre, hát az szóljon!!!!

Ezzel az emblémával nem kicikizni akarom a díjazottakat, bár simán lehetne, hanem felhívni a figyelmet a büdös fos szar valóra!

Tehát, ha ezután ezzel a jelzéssel találkoztok, biztosak lehettek abban, hogy amit jelöl, az egy fingot sem ér!!

Mert menekülni jó!

Hát nem akarok bunkó paraszt lenni, de ha már az vagyok, csak halkan szeretnék reagálni kedves sierra leonei honfitársunk bölcs kinyilatkoztatására!

A debreceni menekülttábor próbálja népszerűsíteni magát mindenféle kampányokkal, de én ellenállok! Nem dőlök be a reklámoknak és azért sem leszek menekült, bár biztos jó az is! Elhiszem, hogy rohadtul szar dolog, ha az ember olyan szar helyen él (pl.: Sierra Leone), ahonnét csak menekülni érdemes, s nem érdemes tartós tejet sem venni, már ha "kéne, ha volna, ha lenne a boltba'".

De! Mint ahogy a plakáton olvasható: Madzsarisztán a lehetőségek hazája! Na és mihez képest? Sierra Leonéhoz képest biztos! No de erre még én nem lennék ollan büszke és nem tenném a kirakatba. Bár igazán emelhetné az országimázst, ha az a szlogen lengene az ország kapuján, hogy : Ne hőbörögj magyar! Magyarország 2008-ban is a lehetőségek hazája Sierra Leonéhoz képest!

HURRÁ! Már csak a skandináv államokat, a németeket, az angolokat, az íreket, a lengyeleket, a szlovákokat, szlovéneket, horvátokat és lassan a románokat és a bolgárokat és még sorolhatnám kiket kellene lekörözni!

De örüljünk, mert nekünk Sierra Leonéhoz képest most még jó! Szerencse, hogy mindig van olyan szar hely a földön, akikhez képest ez még jó helynek számít! Csak mindig így legyen!

Azért sértődés ne essék, itt a debreceni műintézmény címe, mert amúgy nemes e cél, csak hülye a megfogalmazás: www.menedek.hu/onarckep

És remélem, minél kevesebb embernek kell majd egyszer elmenekülnie a hazájából! De emberek! Gondolkodjatok! Pont ide???????

Hejj! Te bunkócska, te drága!

Amikor valamikor a 90-es években megnéztem a Money Train című filmet Wesley Snipesal és Woody Harrelsonnal a főszerepben, jókat röhögtem, hogy mekkora paraszt meló lehet metró rendőrnek lenni, és hogyhogy ezt még nálunk nem találták fel, pedig sok tehetseggtelen, magából brutálitását kiélni nem tudó nyóc átalánostat el nem végző tahót lehetne így munkához juttatni. És lőn! Úgy látszik a BKV vezetősegge is jár moziba!

Ma délben éppen haladok le a Keletinél a metróba, és aztat kell lássam, hogy két primitív metró rendőrnek öltözött háromajtós szekrény csővázas hátizsákjának szíjánál fogva rángat egy apró embert és közben bőszen üvöltenek az arcába. Valójában nem tudom, mik lehetnek az előzmények, de az apró emberke, akiről kiderült, hogy szlovákiai magyar túrista (ha jól értettem) hacsak nem akart éppen géppisztolyos ámokfutást rendezni az aluljáróban, asszem, nem érdemelte meg a fenti bánásmódot. Mindenesetre az általam elkapott párbeszéd kb. így zajlot, mondom, közben a kis ember ide-oda lengett a két ork kezei közt:

Metró rendőr: - Mi van? Mi van?

Kis ember: - Hmbdfdeg!

Metró rendőr: - He? Mi van?

Kis ember: - Hmm, höbbbb! Én vagyok a bunkó?

Metró rendőr 2: -Bunkó vagy bazeg!

Kis ember: -Mért én vagyok a bunkó?

Metró rendőr: -Mert bunkó vagy!

Persze lehet, hogy csak a Money Train 2-t forgatták éppen ott Budagenyószitiben, ki tudja?!

Na de akkor is! Én csak aszondom: előre, ugyanígy, ebben a mentalistásban és ezzel a hazafias lendülettel előre! Fel! Európába!!!!

MÁV vs. BKV

Úgy látszik, a MÁV elhatározta, hogy hogy idén megnyeri a Best of Paraszt versenyt, melynek eddigi éllovasa a BKV volt, míg a vasutasok sereghajtóként csak a második helyen dísztelenkedhettek. Na de amit hónapok óta művelnek, az már lassan viszi a pálmát!!

És, hogy a vasutasbunkók sztrájkolnak, és ezzel megszopatnak elég derekasan több tízezer utast, az még oké! Vagy nem! De mi a szarért nem lehet megfelelően tájékoztatni a tetves utazóközönséget arról, mi jár, mi nem, és ha jár hol a tökömben, meddig miazmás! És ebben ludas a tetves sajtó is!! Reggel 7-től 10.30-ig sikerült megtennem szokásos gályábamenő utamat, ami mindössze 30 km. Mert persze mr1 Kossuth Rádió, a savak ereje arról pofázik, kibaszottul naprakészen, hogy mán járnak a Keletibe a vonyatok! De melyik országban paraszt?! Közben a bakter aszongya, örüljünk, ha egyáltalán jön vonat, de hogy nem megy a Keletibe az tutti!!Még jó, hogy közben szarrá is ázhattam a szakadó esőben, ami persze kisebb áramszünetet okozott BKVéknál, úgyhogy sikerült a setét metróban ácsorogni pár percet, ezzel természetesen a BKV már nem tudta visszaszerezni a vezetést, tehát elmondhatjuk, hogy az idei Best of Paraszt Hungay Előre Európába Majd Mi Megmutattyuk Ungarische Vircsaft Verseny ezévi győztese a MÁV!!!! Hajrá az aranyér'!

Csak azt nem értem, hogy egyes tajparaszt állatok mire fel akarnak Nagy Magyarországot, amíg a kicsin is ekkora a fosgörgeteg???? He??

Indiai hétvége

Pókhaska gondolta eljött az idő egy indiai hétvégére. Indí(t)ásnak egy jó csilis fűszeres (kashmir masalás, ötfűszeres) leves, paradicsommal, répával, cukkinivel. Főételnek pedig panír sak (fűszeres spenót sült házisajtkockákkal) rizzsel és tamatar raita (paradicsomsaláta) volt.

Hozzávalók: végy némi csilipaprikát...